2014. június 25., szerda

57.RÉSZ:Újra együtt

S02 E04

Tegnap este együtt mentünk haza hozzájuk. Együtt aludtunk, mint régen és együtt ébredtünk mint régen. Hiányzott már  ez az egész. A közelsége, az, ahogy hozzám ér, a mellkasa, melyre ledönthetem fejem, karja, amik védelmezően ölelnek éjjel. Reggel mosolyogva ébresztett fel, sok apró puszival, melyeket a vállamra és a nyakamra adott, majd régi szokásához hívően kicsit megcsikizett. Miután kikászálodtunk az ágyból, felvettem a papucsom és lementünk reggelizni. Denise és Greg már készülödtek a nászútra, Bobby svédasztalos reggelit készitett, ahova minket is hívott, hogy együnk, szóval leültünk az asztalhoz, egymás mellé, összebujva, ez pedig mindenkinek feltünt, főleg az, hogy az ujjaink szorosan összekulcsolva pihentek az asztalon. Kettenk vajaztunk egy kenyeret, én fogtam a kést, ő a kenyeret. Tettünk rá szalámit, sajtot és paradicsomot. Öntöttem mindkettőnknek naracslevet, majd hozzáláttunk a reggelihez. Csendesek voltunk, csak mosolyogtunk egymásra csillogó szemekkel. Még van egy napom itt Írországban, ki kell élvezni.
Reggeli után felöltöztünk, farmernadrág, mackópulcsi, converse cipő. Kevés sminket raktam fel, majd elindultunk. Niall barátaihoz megyünk át filmezni. Beültünk az autóba és elmentünk egyikükhöz.  Amint kiszálltunk, Niall szorosan megfogta a kezem és úgy mentünk be a barátja házába. Már többen is voltak ott. Mikor meglátták a kezünket, akkor csak meredten néztek minket. Ijesztő volt, mint akik most láttak elöször magyar lányt...Pedig nyáron, augusztus elején már találkoztam velük.
-Ti fogjátok egymás kezét? - kérdezte egyikük.
-Persze!Miért ne fognám a barátnőm kezét?! - válaszolt rá Niall nevetve, majd rámnézett és megpuszilt.
-Szóval ti...?
-Igen. -bólintottunk, erre a többiek felugrottak és mind megöleltek minket, miközben elhangzottak olyanok  mint például "Végre!" vagy például "Anna, Niall nagyon fura volt nélküled", "Szerencse, hogy rájöttetek kis idióták, hogy egymást szeretitek!".

A délelőttöt filmnézéssel töltöttük, egymás kezét fogtuk a kanapén ülve, néha kicsit megbuzeráltuk egymást, olyankor a többiek nevettek rajtunk.
Délben hazamentünk enni és hogy elbúcsúzzunk a fiatal házaspártól, akik indultak is a dublin-i reptérre. Ebéd után felmentem pakolni a dolgaimat, amiben Niall is segített, hogy utána pihenhessünk kettesben, persze ez a pihenés úgy nyílvánult meg nálunk, hogy kidőltünk az ágyba és fekve nézegettük a twitterünket, ugyanis a tegnapi ceremóniáról és a lagziról már vannak is képek. Nézegettük a kommenteket meg mindent és láttuk, hogy sokan örülnek nekünk, még akkor is ha számukra még csak feltételezés, hogy ketten újra együtt vagyunk.
-Mit szólnál ha posztolnánk Instagramra? - kérdezte.
-Inkább ne. Tartsuk még titokban.
-Biztos? - kérdezte, s közben mélyen a szemembe nézett.
-Igen. Szerintem meg kéne probálnunk, hogy a távolság nem fogja-e tönkretenni a kapcsolatunkat.... Ne értsd félre, tudom, hogy nem lesz a kapcsolatunk kárára a távolság, csak akkor akarom elmondani a világnak, mikor olyan erős, hogy semmi nem szakíthatja szét!
Ezen a kis mondandómon elmosolyodott és arcomat keze közé vette.
-Igazad van szerelmem. - megcsókolta homlokomat. - Ne siessük el az egészet.
Ezután még folytattuk a képek nézegetését, mikor egyszercsak eszébe jutott valami.
-Hú! -mondta ijedten - Jó, hogy eszembe jutott!
-Baj van? - kérdeztem aggódva.
-Csak elfelejtettem valamit, de mostmár megvan. - benyúlt a fiókjába egy dobozért majd visszafordult felém. - Boldog szülinapot!
-Oooh! -nevettem - Ajándék?
-Aha. - vigyorgott - Bontsd ki!
Kinyitottam a pici dobozt, melyben egy pár kicsi ezüst csillag alakú fülbevaló volt.
- Te vagy az én csillagom Anna! -mosolygott. - Remélem tetszik.
-Igen, nagyon szép! - rögtön be is tettem a fülembe, ő pedig eltűrte a hajam a fülem mögé. - Köszönöm szépen Niall.  - arcára puszit nyomtam, közel az ajkához, de ő meg rögtön meg is csókolt, amit nagyon élveztem. Úgy csókolt, mint annak idején az ágyamon, hevesen, szenvedélyesen, mintha más nem is létezne rajtunk kívül. Nyelve megtalálta az ajkamat, amit először finoman megnyalt, majd átcsusszant az én nyelvemhez. Rég éreztem ilyet.

Csókunkat csak az ajtón hallatszóddó kopogás szakította meg. Mikor láttuk, hogy Bobby az megnyugodtunk. Közölte velünk, hogy már ideje indulni a reptérre. Gyors lehurcolkodtunk, majd bepakoltunk az autóba. Úgy volt, hogy Boby visz engem a reptérre, de Niall teljes mértékkel meg volt győződve, hogy erre ő a megfelelő ember, így viccek sorozata után, már Niall-lal a volán mögött elindultunk a reptérre Dublinba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése