2014. április 18., péntek

55.RÉSZ: Horan family

S02E02

Március van. Három hónap telt el azóta, hogy Niall megcsókolt ott éjfélkor. Azóta nem is beszéltem a srácokkal, csak Joshsal.Pár hete pedig levelet kaptam, ami nagyon meglepett: Greg Horan volt a feladó. Mikor kinyitottam a borítékot megláttam, hogy Denise-szel való esküvőjükre vagyok meghívva. Eleinte hezitáltam, mert tudtam nagyon jól, hogy Ő is ott lesz. De Dani se lesz itthon akkor és Deniset és Greget is kedvelem, így hát úgy döntöttem elmegyek Mullingarba. Az esküvő előtti napokban már összapakoltam, 26-án pedig délelőtt ment a gépem először Londanba, utána Londonból Dublinba. Oda Greg jött el értem. Egy órás út után Mullingarban voltunk. Annyira elfáradtam mire megérkeztünk, hogy a késői ebéd után, miután Denise felkísért a vendégszobába, lefeküdtem és elaludtam.
Nagy nevetésekre keltem fel később. Kint már sötét volt, elég sokat aludhattam. Mindenféle hangot hallottam. Felkeltem, megigazítottam a hajam az ujjaimmal, majd megindultam, le a lépcsőn.Lefele már hallottam Niall hangját. Egyre nagyobb léptekkel mentem le, épp csak nem estem le a lépcsőn, majd ösztönből Niall nyakába ugorttam.
-Niall! - mosolyogtam.Éreztem, ahogy visszaölel ő is és hümmög a nyakamba. Boldog voltam, ezer éve nem öleltem őt meg. Most pedig rajta csimpaszkodok kismajom módjára. Letett engem a földre és mosolygott.
-Anna. Már úgy hiányoztál.
-Na majd később beszéltek, most együnk, mert elhűlik a vacsora! - mondta Denise és betessékelt mindenkit az ebédlőbe.
A vacsora kellemes hangulatban telt és az étel is finom volt. Vacsora után mindent elpakoltunk. Boby elment aludni, Greg és Denise szintén. Felmentem a szobámba és átöltöztem pizsamába, majd vissza le a nappaliba. Hallottam, hogy a legfiatalabb Horan épp a konyhában csörög, így odamentem.
-Niall?
-Igen?  - megfordult, két pohárbor volt a kezében. - Van kedved beszégetni?
-Ooh, igen.  - bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.  -  Miújság, mesélj!
-Szakítottunk Kate-tel. -Ááh, igeeeen!  - Már nem volt jó a kapcsolatunk, folyton követelőzött és agresszív volt...még az ágyban is.
Mikor ezt kimondta, elfordítottam fejem. Hamar eltűnt a mosolyom.
-B-bocsánat Anna.Ezt nem kellett volna.
-Semmi baj. Napokig elnéztem, ahogy szereted, öleled, csókolod, még egy este azt is hogy ti... azt csináljátok. Szóval semmi baj. - Hamisan mosolyogva felnéztem rá.
-Neked, neked volt valakid?
-Már hogy lett volna. Mindvégig, mindvégig téged szerettelek. -  fakadtam ki.
-És most? - kérdezte halkan, szinte suttogva. Mély levegőt vettem.
-Elég fájdalmat okoztál már ahhoz, hogy ne szeresselek, de valami mindig megakadályoz abban, hogy elfelejtselek. Valami. Nem tudom, hogy az agyam vagy a szívem.
-Kettőnk emléke. Valószínűleg az a sok jó dolog, amit együtt csináltunk. -  megfogta kezem és dörzsölte. Zavart voltam, ha bármit is akartam volna mondani, csak értelmetlen szavakat mondtam volna. Inkább megittam a bort, elköszöntem és aludni mentem.