2014. március 20., csütörtök

54.RÉSZ: A folytatás (Szilveszter)


S02E01


Zöld fűben feküdtem, puha és illatos volt minden. Megfogtam ruhámat. Nem a pulcsim volt rajtam, hanem egy ruha. Kinyitottam szemem Egyszerű fehér, térdigérő ruha volt rajtam.. Egy fiatal szomorú fűz árnyéka alatt feküdtem. Felültem. Egy tisztáson voltam, nem messze patak csörgedezését hallottam. Tövis nélküli rózsák nyiltak körülöttem. Távolban egy bükkös volt. Felálltam és elindultam csobogó hang irányába, nemsokára megleltem a patakot. A parton leguggoltam, hogy megmossam arcom, de ahogy a víz fölé hajoltam láttam, nem a saját arcomat láttam a vízben hanám anyáét. Ahogy a vízbe tettem kezem, olyan volt mintha megfogta volna, mint kiskoromban. Szemembe nézett és azt mondta: „Ott van Ő. Tudom, hogy szereted. Mindig veled lesz és vigyázni fog rád“. Eleredtek könnyeim, anya arca eltünt a vízből. Felnéztem és Ő állt felettem. Gyönyörű volt. Felém nyújtott kezét elfogadtam. Felhúzott magához majd megcsókolt. Megszakította a csókot majd a fülemhez hajolva azt suttogta „ Ne tedd meg. A tied leszek újra és újra. Csak azt kérem, bocsáss meg mindig.“ majd lágyan elengedett. Minden elsötétült, de nem féltem. Éreztem, hogy újra valami puhára esek, de Ő még fogta a kezem.

 -Ni-Niall...
-Nem éppen. – hallottam  az ismerős hangot fekvőhelyem mellől. Lassan kinyitottam szemem.
-Josh. – erőltetett mosolyt húztam arcomra. Fura, hogy ő ült itt.
-Anna jól vagy? – simogatta meg arcom. Be voltam takargatva a meleg szobában. Kint hullott a hó. A fejemet mintha kalapáccsal ütögetnék folyton.
-Igen, csak a fejem fáj. Mi történt?
- Le akartál ugrani, de még időben jöttem. Meg akartalak állítani, veszekedtünk, aztán egyszer csak elájultál. Szerencsére a kezembe estél és nem a hideg betonra.
-Köszönöm Josh... Tud valaki még erről?
-Nem. Csak én.
- Akkor ez maradjon is így. Köszönöm, hogy megmentettél.
-Megbeszélve. Akkor én most megyek is. Szia. –megpuszilta arcom, majd felállt és kiment.
Felvettem a papucsom és én is lementem. Már mindenki jóízüen ette a kis reggelijét, majd leültem az egyetlen szabad helyre én is és hozzáfogtam a reggelihez.
-Anna mondtam, hogy viszek neked reggelit.
- Mindegy, lejöttem, de azért köszi.
Reggeli után még rendbeszedtem magam, majd olvasással és dalszövegírással töltöttem a napot. Estefele melegen felöltöztem és kimentem sétálni. Elértem egészen a belvárosig, ahol beültem egy gyorsétterembe egy kávéra. Leültem a sarokban lévő asztalhoz, nemsoká jött a pincér.
-Helo, mit hozhatok?
Felnéztem rá, fiatal srác volt, szerintem velem egyidős.
-Szia. Egy kávét kérnék.
-Oké, máris hozom. – ezzel elment.
Egy kis kávézó volt, páran voltak csak itt. Karácsonyi zene szólt a rádióban, kint sötét volt. Elmerengtem gondolataimban Niallról és Kate-ről... Gondolkoztam, de csak azon járt az agyam, hogy én mennyire elrontottam. Gondalataimból a pincér keltett ki.
-Tessék a kávéd. – letette elém, picit elmosolyodtam.
-Köszönöm... Nem ülnél le hozzám kicsit? – kérdeztem.
-Hát... – körbenézett -  nincsenek sokan, szóval leülhetek.
Le is ült velem szemben.
-Ilyen későn kávé?  - kérdezte.
-Mégis hány óra van? – néztem rá. Nem is veszem észre, hogy múlik az idő, Niall nélkül minden értelmét vesztette. Üresnek éreztem magam, csalódott voltam. Minden szépet ígért nekem, de mégse tartotta meg a szavát.
-Kereken kilenc óra van.
-Oh...akkor már biztos keresnek engem. Hogy hívnak?
- Nick vagyok.  – kezetnyujtott, amit elfogadtam.
-Anna.
-Igen, ismerlek...a hugom és az öcsém imádnak téged. – elmosolyodtam.
Elbeszélgetttem Nick-kel mindenféle témáról, amíg a kávét ittam. Cseréltünk telefonszámot, hogy tudjunk beszélgetni, fizettem, elköszöntem, majd hívtam egy taxit és hazamentem.
Ahogy bementem, láttam, hogyn senki nem keresett, senki észre se vette a hiányomat. Még Dani se. Bepillantottam a nappaliba, ahol Niallt láttam meg Kate-tel összebújva a kanapén... Szívemben újra előjött a fájdalom. Engem kéne ölelnie, simogatnia, engem kéne hercegnőmnek szólítania, de mégis mást szeret már. Más alszik el meleg mellkasán éjjelente, nem én. Eszembejutottak Josh szavai... Lefeküdt vele. Én vagyok a hibás... Ha lefekszem vele, akkor talán nem hagy el.
Felballagtam a szobámba, ahol Dani ült az ágyon pizsamában.
-Szia. Hol voltál egész este? – kérdezte aggodalmasan, szinte már ideges volt.
-Sétáltam Londonban.
-De Anna nem is szóltál. Halálra aggódtam magam.
-Miért nem hívtál?
-Mert ki van kapcsolva a telód.
-Ja, igen lemerült út közben.
Leültem, levettem a ruháimat, majd fehérnemüben, pizsamával a kezemben a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam nyugalmasan, mint aki sehova nem siet. Megtörölköztem, fogatmostam, felvettem a pizsamám. Még utoljára megpillantottam a beesett arcomat, majd visszamentem a szobába és lefeküdtem aludni.
Másnap korán keltem, felöltöztem és lementem reggelit készíteni. Sütöttem tojást, amit a tévé előtt ülve meg is ettem. Hallottam, valaki jön le a lépcsőröl. Ismerős volt a járás. Benézett a nappaliba. Rá vetettem tekintetem és Niall volt az.
-Oh...Szia.  – köszönt.
-Szia.
-Azt hittem Kate az... Felkeltem az illatokra.
-Hát a barátnőd nem épp úgy néz ki, mint aki tudna főzni...azokkal a 10 centis körmökkel. – jegyeztem meg cinikusan.
-Attól, hogy műkörme van, még tud főzni, jó?
-Igen, igen... – mondtam unottan. Csak azt mond meg mért őt szereted! Mond meg miért hagytál el! Vagy csak miért nem szóltál, hogy találtál valakit! Ha tudtam volna, akkor most nem szenvednék. Mindennap írtam neked. Naív voltam, hogy azt hittem szeretsz? Azt ígérted, szeretni fogsz! ... Legszívesebben ezt mind a szemébe mondtam volna, de merek én megszólalni...Csak csöndben ültem a kanapén. Észrevettem, hogy elment.

Így teltek a napok, kínosan, szenvedve, az miatt, hogy Niall nem engem tart a karjaiban...így még nem is olyan szörnyű, de mikor ezt még végig is kell nézni...
Nemsokára itt is volt a Szilveszter napja. Louis nagy bulit tervezett. Harryt még mindig nem láttam sehol, de kiderült, hogy Londonban van. Elhatároztam, hogy ma jól fogom érezni magam. Minden nap probáltak felvidítani, legtöbbször Louis, Josh és Dani. Konfliktus is volt elég, mind miattam és Kate miatt... Az a lány borzalmas. Louis jól kioktatta őt arról, hogy Niall nem szereti őt és hogy ne költse Niall pénzét úgy, mintha a sajátja lenne. Errefel persze Kate sírni kezdett és futott a „Niallkéjéhez“ és bujt hozzá és a többi...bah, hányhatnékom lett tőlük.

Szilveszterkor csináltam magamnak egy kis jókedvet. Áthívtam Nick-et Louis bulijába, szépen felöltözem- Felvettem egy szűk farmernacit és Danieltől kaptam egy 2013-as pulcsit, amit most vettem fel. Összefogtam a hajam, enyhe sminket tettem fel, pár kiegészítőt, meg a lábamra a tornacsukámat húztam.
Leballagtam a földszintre, ahol a 10-11 nappal ez előtti hangulat volt. Mindenki bulizott, táncolt, ivott, dumált. Megkerestem Danielt és Nick-et akik nyugisan, itallal a kezükben beszélgettek. Oda mentem hozzájuk és Dani rögtön a kezembe nyomott egy teli poharat.
-Ugye semmi erős? – kérdeztem félve.
-Semmi erős, csak kóla.
-Köszi.  – megpusziltam.
Dumálgattunk hármasban, táncoltunk, gyorsan telt az idő, hisz jó társaságban voltam...Kivéve Niallt és Kate-t , akik nyalakodtak folyton... Eszembe jutott mikor Niall szülinapját tartottuk Los Angelesben. Ahogy elkapott és csókolt engem. Ahogy keze simogatott és meleg lehelletét éreztem nyakamon.Inkább elfordultam másik irányba, hogy ne is lássam őket.

Itt volt az éjfél. Megbeszéltük Danival és Nick-kel, hogy hármasban koccintunk, de egyikük se volt itt. A tömeg már hangosan számolt visszafelé én pedig kétségbeesetten kerestem a barátaimat, de a sötétben szinte semmit sem láttam. „Három!“. Forgolodtam, de nem láttam őket. „Kettő!“. Mintha látnám őket, elindultam feléjük, de valaki elkapta a kezem. „Egy!“.  Magához ránott és megcsokolt. Már csak a sípok és „dudák“ hangját hallottam. Kinyitottam a szemem és ő volt ott. Nem akartam, hogy megcsokoljon és mért nem a barátnőjét nyalogatja inkább. El akartam lökni őt magamtól, de nem tudtam, szorította magához derekam. De talán nem is akartam már ellenállni, ha már a szíve másé, akkor csak ennyire hagy legyen az enyém, egy csókra, éjfélkor. Lehet részeg, lehet nem fog rá emlékezni, de nekem ez megmarad örökre. Finom, édes és szenvedélyes csókjának emléke. Egyszerre csak elengedett és szó nélkül eltűnt, esélyt se adva, hogy magamhoz térjek...