2013. augusztus 26., hétfő

48.RÉSZ: Egy komolytalan sokatmondó szemszög

Egy nagyon kedves ismerősöm javasolta, hogy írjak egy különleges szemszöget....ő egy párnáét javasolta....viszont itt elég viccesen hatott volna egy párna szemszöge ezért egy kisgyerekét írtam le. Kitettem a részt annak ellenére, hogy megigértem magamnak, hogy megvárom a 4 kommentet....ezt az én Diámnak köszönhetitek <3 Jó olvasást

Borcsi ;)

*Usher V szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy Niall bácsi kiabál és rohangál.Kifutottam a folyosóra, de ekkor Danielle néni vissza vitt a szobába és azt mondta, jobb ha most nem megyünk ki. Ott volt velünk a szobában, majd segített átöltözni mindünknek és levitt minket reggelizni. Mindenki ott volt csak Anna néni nem...igazából...őt nem is hívom Anna néninek, mert anyu és apu szerint ő az unokatestvérem, viszont Anna szerint ő a testvérünk....valaki biztos valamit félrehalott mikor.Lassan telt az egész nap. Biztos mindenki fáradt a tegnapi buli miatt. Mi is későn jöttünk haza, igaz mi négyen el is csicsíltunk az egyik kanapén ott a teremben. Már csak arra keltem fel mikor Niall bácsi keservesen sírt mellettünk tegnap. Mind a négyen körégyültünk és ő azt mondta nekünk hogy valami nagyon nagy butaságot csinált és Anna ezért most nem szereti őt. Persze én biztos vagyok abban, hogy Anna szereti Niall bácsit, hisz mindig ad neki a szájára puszit...néha nem is értem miért tartja ott a száját Niall bácsién.
Lassan telt a délelőtt. Kint játszottunk az udvaron, de én meguntam ezért felmentem a szobámba. Útközben gondoltam, megkérdem Annát, hogy nem lenne-e kedve játszani velem egy kicsit, de mikor odaértem keserves sírást hallottam bentről. Be akartam menni, de az ajtó zárva volt, majd hallottam anya hangját is. Lehet azt meséli el Anna anyunak, hogy Niall bácsi mit csinált....ááh, biztos nem. Hisz Niall bácsi szereti Annát....lehet hogy valami lányos dolog miatt sír....minek is szokták mondani azt a dolgot...sze...szerele....nem tudom... Továbbmentem, majd a szobánk ajtaja előtt találkoztam Zayn bácsival. Ő azt mondta hogy szivesen játszik velem, szóval megfogtam a kezét és behoztam őt a szobába és leültettem őt az ágyra. Kicsit mintha el lett volna varázsolva, olyan volt. Megkérdeztem mi bántja, erre ő csak azt mondta, hogy kicsi fiú vagyok én ehhez, majd bedurcáztam, de ő az ölébeültetett. És elmesélte.“ Tudod Manó,  Anna és Niall bácsi összekaptak tegnap a bálon. Anna és én hazajöttünk...betéptünk és megpusziltam Annát a száján.Most pedig Niall bácsi mérges rám, Anna mérges Niall bácsira és nem tudja mit kezdjen velem. Niall bácsi pedig vissza akarja kapni Annát. Én pedig ki szeretnék békülni Niall-lall és lehet hogy szeretnék valami komolyat Annával“. Ezt mondta....csak tudnám mit jelent az hogy betépni...Anya azt mesélte, hogy az az, mikor sok fagyit és csokit eszel. Megkérdeztem Zayn bácsitól egy fontos dolgot:
-Zayn bácsi, te szereted Annát?
-Igen manó.
-És Niall bácsi is szereti Annát?
-Szerintem igen.
-És Anna kit szeret?
-Hát manó, fogalmam sincs....szerintem Niall bácsit.
-És te akkor mit fogsz csinálni? Mert te Perrie nénit is szereted.
-Tudod manó, a szívnek néha nem lehet parancsolni. Ha nagyobb leszel te is megérted. Hisz anyukád és apukád is sok mindenen keresztül mentek. Perrie néni, pedig....pedig sokat játszott már más bácsikkal is és ezzel bántott engem.
-Hogy érted azt hogy játszott?
-Hát tudod...más bácsikkal volt akkor amikor velem kellett volna lennie.
- Niall bácsi is ezt csinálta, azért haragszik rá Anna?
-Hát fogjuk rá manó.
-De akkor ha te szereted Annát, akkor menj és mond meg neki!
-Ha az  olyan könnyü volna...Most pedig menjünk mert ebéd lesz. Na gyere te kis manó!
Felvett a karjára és levitt engem az ebédlőbe. Leültett és leült mellém.  
Később megjelent Anna is. Leült Louis bácsi és Liam bácsi közé. Mindenki csendben volt...pedig soha nem szokott így telni az ebéd. Anna alig evett valamit...Niall bácsi dettó. Csak azt láttam, hogy Niall bácsi néha-néha szomorú tekintettel nézi Annát.Ebéd után futottam fel a lépcsön, de a bejárti ajtónál böröndöket láttam. Lehet hogy jött hozzánk valaki? Vagy épp valaki megy el? Nemsokára rá is jöttünk, ugyanis anya lehívott minket búcsúzkodni. Anna és Dani bácsi mentek haza. Mindenkit megölelgettek. Mikor Anna odaért hozzám barna szemeivel nézett engem és azt mondta: „sokat fogsz még nőni picúr“ majd megpuszilt. De nekem is volt mondanivalom neki. Két kezemmel megfogtam arcát és sugtam neki:
-Zayn bácsi még nem mondta?
Majd elhajoltam tőle. Lehet megijesztettem, ugyanis ijedten nézett rám, majd Zayn bácsira, utánna Niall bácsira. Mikor Anna sorban Niall bácsihoz ért, nem adott a szájára puszit. Lehet, hogy olyankor nem szokás? Mindenesetre Niall bácsinak bekönnyezett a szeme. Anya elvitte Annát és Dani bácsit, mi pedig mind bementünk a házba. Niall bácsi sírni kezdett, leült a kanapéra és fejét tenyerébe temette. Hangosan sírt, mint Damon és Nihal mikor szurit kapnak a doktor bácsinál.  Zayn bácsi is kicsit pityeregni kezdett, de Perrie néni probálta vigasztalni, de ellőkte őt...Lehet azért mert már nem kell neki, mert más bácsikkal haverkodott és játszott...pont mint mi a játszótéren. Niall bácsi dühösen felkelt és lekiabálta Zayn bácsi fejét.
-Mégis mit képzelsz? Ő az enyém!
-Nem a tied! Bántottad őt! Nem érdemled meg őt!
-Ha én nem, akkor te még annyira se!
Anna nénin veszekedtek, de apa épp bejött és lenyugtatta őket!

-Srácok! Egyikőtökhöz sem tartozik Anna! Ezt jegyezzétek meg! A szíve idövel eldönti melyikőtöket szereti...

.                 

2013. augusztus 24., szombat

47.RÉSZ:Megváltoztunk/ Valami, amit titkoltunk...

Nah, 8 kommi soha nem lesz meg...de kirakom a részt mert szeretem az olvasóimat :) Jó olvasást! <3

Bori :)

*Zayn szemszöge*

-Nem értem, hogy csókolhatta meg Demit....Hisz te gyönyörű lány vagy és szereted őt. – próbáltam vigasztalni Anna-t.
-Csak szerettem... – mondta, miközben hozzámbújt.
-És most kit szeretsz? – kérdeztem eléggé ittasan.
-Most téged, mert te vagy itt velem.Ti min vesztetek össze? – kérdezte aranyos hangon.
-Perrie féltékeny rád....
-Rám?....És van rá oka?
-Hááát.... – itt elengedtem és a szemémbe néztem. – Nincs, mert te Niall-t szereted, vagyis szeretted én meg Perrie-t szeretem, de ezek után nem tudom mit érzek iránta. És...tudod te nekem mindig tetszettél. – mondtam miközben homlokomat az övének döntöttem, de ahhoz már nem volt merszem, hogy rögtön megcsókoljam. Lassacskán közeledett ajkam az övéhez, ő picit gyorsabban vette a levegőt és én is. Felső ajkam az övéhez ért, de ekkor  teljesen egyidőben megszólaltunk mindketten.
-Ez rossz ötlet! – mondtuk és eltávolodtunk egymástól.
-Perrie a barátnőm. – mondta.
-Niall pedig olyan mint a testvérem - én meg a másik okot.
Elfordultunk egymástól. Mindketten gondolkoztunk. Ajkamba harapva gondolkoztam, bár olyan ittas voltam, hogy csak helytelen dolgok jártak a fejemben. Megfordultam és ekkor láttam, hogy ő is ugyan ezt tette. Néztük egymást.Majd megcsókoltam őt, ő pedig visszacsókolt. Ajkai pont olyanok voltak, mint amilyennek egy éve elképzeltem. Két kezével felkaromat fogta, én a derekára tettem a kezem. Csókja édes volt, erre éheztem már hosszú ideje.Tudom nem szabadott volna, de nem tehettem az érzés ellen semmit.Mindig egyre jobban tetszett és vágytam arra, hogy megcsókolhassam.Anna ajkai lassan elszakadtak az enyémtől. Tetszett neki, tudom. Bár mikor az arcára néztem, ijedtséget láttam. Nem mondott semmit kiment a medencéből és elfutott....Megbánta. Ő Niallt szereti én pedig nem szakítottam Perrie-vel. Kimentem én is a medencéből, bementem a házba, megkerestem a szobámat és ahogy voltam, lefeküdtem aludni.

*Másanap Liam szemszöge*

Hihetetlen volt ezt látni tegnap, ami történt. Anna teljesen megbízott Demi-ben és Niall-ban is, de Demi a legcsúnyább, legmegalázóbb módon bántotta őt meg. Én tudom min ment keresztül Anna, hisz én voltam az első annak idején, aki elolvasta, hogy Anna az ereit vagdalja és depressziós. Nagyon szeretem azt a lányt, mindenki megtalált benne valakit. Louis és én a kishugunkat valamilyen szinten, Harry a perverz személyt, akivel mindenen nevetnek,
Zayn, szinte olyan lett Anna-nak, mint Dan és Niall, aki....aki szerelmes lett belé, de fogalmam sincs mi lesz a tegnapiak után.
Így gondolkozva ébredtem fel ma korán reggel. Kikeltem az ágyból és pizsamában, de átmentem Anna-hoz. A szobában nyitva volt az ablak, hideg volt.Anna egyedül aludt, Niall nem volt mellette, pedig 2 hónapon keresztül legtöbbször mindig együtt aludtak. Niall pulcsija volt rajta, haja kócos volt és szemei meg voltak dagadva, kezében egy zsepit szorongatott és teljesen be volt takarózva. Leültem mellé az ágyra, de ekkor felébredt.
-Ki vagy? – kérdezte rekedt hangon, álmosan.
-Csak én vagyok az, Liam. – mondtam és megsimogattam a fejét.
-Hány óra van?
-Pontosan 7 óra van. Nem bírtam aludni és átjöttem megnézni, hogy jól vagy-e.
-Ha gondolod befeküdhetsz, nehogy megfázz.
Hát befeküdtem mellé, talán jól is esik neki a tegnapi után.
-Hogy vagy?- kérdeztem.
-Szarul, csalódottan, szomorúan, másnaposan és ha ez nem elég...szégyellem is magam.
-Van valami amiről nem tudok?
-Tudsz arról, hogy Perrie és Zayn összevesztek? – kérdezte.
-Igen, tudok. Perrie féltékeny rád és ráadásul más pasik után is megfordult nem egyszer...De miért kérded?
-Ouu. Mert....mert Zayn részegen megcsókolt engem tegnap....én meg őt vissza. – mondta már kicsit pityeregve.
-Ssss, nyugi! Nincs semmi baj. – magamhoz öleltem őt.Tudtam, hogy erre most szüksége van. Az ő szive gyenge ahhoz, hogy ne sírjon ha bánatos, de elég erős ahhoz, hogy harcoljon. Pár percig hagytam hogy kisírja magát, meg lehet érteni őt, hisz teljesen összezavarodott. – Mit szeretnél ezután csinálni?
-Nem tudom...el kéne mondanom Niall-nak ami történt, de nem fogom őt visszafogadni.
-És Zayn?
- Nem kezdek ki vele. Meg fogom beszélni vele ezt az egészet, de nem....nem akarom, hogy a directionerek egy kis lotyónak gondoljanak engem.
-De érzel valamit Zayn iránt?
-Barátságon kívül semmit, meg persze azért nem mondom, hogy nem volt jó a csókja. Csak én Niallt szeretem, de csalódnom kellett benne. Ennyi, szakítok vele.
-Jól van Anna, megértelek, de a szakítást még gondold át.
-Oké.
Ahogy kimondta ezt a kis szót Niall rontott be a szobába.
-Te csókolóztál Zayn-nel? Megáll az eszem...és még te osztottál ki engem tegnap. Hihetetlen.
-Niall, az azután volt, hogy Anna hazajött, ráadásul berúgtak mindketten. Anna pedig teljesen le volt törve miattad. Én megértem őt. Ha lett volna annyi eszed, akkor tegnap te is hazajőttél volna Anna után és így nem történtek volna meg ezek a dolgok...de te inkább ott maradtál a partin és még jól el is dumálgattál Demivel, hogy ő ezt mennyire nem akarta és sajnálja, pedig 2 hónapon keresztül folyton utánad koslatott. Mindenki látta, hogy tetszel neki, még Anna is és féltett is tőle téged rendesen. – mondtam ki minden egyes szót ami a fejemben volt.
-Liam, kérlek kimennél? – kérdezte még mindig rekedt hangon Anna.
-Persze. – adtam egy puszit fejebúbjára, majd kimásztam az ágyból és kimentem a szobából, az ajtót magam mögött pedig bezártam.
Elindultam megkeresni Zayn-t. Megtaláltam őt, épp Louis szobájában volt és Lou vigasztalta őt, Harry is ott volt.
-Sziasztok!
-Hello Liam...- köszöntek.
-Gondolom mindent tudsz... – bőkte ki Zayn.
-Igen, azt hiszem...Annatól jövök. Szerelmes vagy belé?
-Nem...csak tetszik. – mondta szipogva. Kétségtelen, hogy veszekedtek Niall-lal. Szemei ki voltak sírva, ő se akarta megbántani Niall-t, ugy ahogy Anna se. Zayn-nek tetszik Anna és emlékszem is hogy tetszett is neki egy éve is, de azt nem gondoltam, hogy ez eddig kitartott. Lehet hogy átadta Niall-nak Anna-t, hisz mind láttuk, hogy Niall teljesen bele van betegedve, hogy nem láthatta a lányt, akit szeret.
-És Perrie? – kérdeztem Harry.
-Őt szeretem, de megcsalt nem is egyszer és féltékeny.
-Próbáljatok meg kibékülni. Ezt tanácsoltam Anna-nak is.
-Oké, de nem garantálok előre semmit. – mondta.

*Anna szemszöge*

-De érzel valamit Zayn iránt? – kérdezte tőlem Liam.
-Barátságon kívül semmit, meg persze azért nem mondom, hogy nem volt jó a csókja. Csak én Niallt szeretem, de csalódnom kellett benne. Ennyi, szakítok vele.
-Jól van Anna, megértelek, de a szakítást még gondold át.
-Oké. - Ahogy kimondta ezt a kis szót Niall rontott be a szobámba.
-Te csókolóztál Zayn-nel? Megáll az eszem...és még te osztottál ki engem tegnap. Hihetetlen.
-Niall, az azután volt, hogy Anna hazajött, ráadásul berúgtak mindketten. Anna pedig teljesen le volt törve miattad. Én megértem őt. Ha lett volna annyi eszed, akkor tegnap te is hazajőttél volna Anna után és így nem történtek volna meg ezek a dolgok...de te inkább ott maradtál a partin és még jól el is dumálgattál Demivel, hogy ő ezt mennyire nem akarta és sajnálja, pedig 2 hónapon keresztül folyton utánnad koslatott. Mindenki látta, hogy tetszel neki, még Anna is és féltett is tőle téged rendesen. – kelt Liam a védelmemre.
-Liam, kérlek kimennél? – kérdeztem még mindig rekedt hangon.
-Persze. – adott egy puszit fejem búbjára, majd kimászott az ágyból és kimentň a szobámból.
-Szóval még ott maradtál Demi-t vigasztalni, hogy ő aztán ezt tényleg nem akarta? – kérdeztem felháborodva.
 -Úgy néz ki igen. – vakaragtta meg a fejét.
-Nem emlékszel rá?
-Nem.
-Aha. Szóval nem emlékszel rá, csak arra, hogy smároltál vele...ki tudja, lehet hogy még le is feküdtél vele. Még is hogy van képed, így berontani hozzám és leordítani a fejemet? Hisz te semmire nem emlékszel! Niall, a szemem láttára csókoltad őt vissza. Én hazajőttem. Ha tényleg szeretnél vagy szerettél volna, akkor nem azzal a hamis csajjal maradsz hallgatni a nyivákolását, hanem a „szerelmed“ után jössz és addig kérsz bocsánatot amíg meg nem bocsájt. Zayn jött velem haza, aki összeveszett Perrie-vel. Leittuk magunkat és csókolóztunk. Persze nem úgy, ahogy te most elképzeled, hogy fekszünk az ágyon és faljuk egymást, mint ahogy azt veled szoktam. Csak egy kis csók volt, semmi több. Meg is bántam, még akkor is ha jól esett....jól esett, de nem volt fogható a te csókjaidhoz, amik nem részeg, lopott csókok, hanem szerelmesek. De már nem kellenek a csókjaid. Azt hittem, hogy azok csakis az enyémek, de tévedtem. Másnak is adtál belőle és így már nem csak én tudom milyen! – kiabáltam vele. Minden fájdalmat, amit okozott nekem kiordítottam magamból.
-És most? – kérdezte.
-Vége. Szakítunk....legalábbis én veled. – mondtam.
-De én még szeretlek.
-Én már nem. – ekkorát hazudtam. Niall az én életem, de haragszok rá és dühös vagyok, amiért ezt tette velem. – Hidd el meg fogod találni a hercegnődet, csak adj magadnak időt, hogy elfelejts engem....és egy nap...talán még barátok is lehetünk.

Rossz volt látni, ahogy szenved attól, amit mondtam...de én is szenvedtem. Életem legkeserübb szavai voltak ezek. Nem akartam őt elhagyni, szakítani se, de nem láttam jobb kiutat és fájdalomcsökkentést ennél. Időre van szükségem, és azt hiszem neki is, Zayn-nek is és Perrie-nek is.

Felkelt az ágyamról és kiment a szobámból. Lassan felöltöztem. 8 óra volt mikor lebattyogtam reggelizni. Senki nem volt a konyhában se az ebédlőben. Csináltam magamnak reggelit, megettem, majd felmentem a szobámba és rakodni kezdtem, ugyanis ma megyünk vissza Budapestre. Persze aztán szeptemberben 2 hét múlva jövünk vissza, mert VMA és azon ott kell lennünk, mert jelölve vagyunk, meg a fiúk is fellépnek.
Ősszepakoltam minden holmimat, már 11 óra volt. Időközben persze hallottam hangokat a folyosóról, Carla is bejött, akkor egy 10 perces szünetet tartottam és elmondtam neki mindent, megvigasztalt és minden jót kívánt nekem ezek utánra. 
Visszanéztem a két hónap alatt készült képeket, hogy Niall és én milyen boldogok voltunk. Nem kellett nekünk sok a boldogsághoz, csak hogy együtt lehessünk....Talán meg kéne bocsátanom neki. Kibékühetnénk és újra boldogok lehetnénk együtt. Nem! Hova gondolkoztam már megint el? Demivel maradt aznap este és az én fejemre magasról tett. Nem jött utánnam....Kicsordult egy könnycsepp a szememből, gyors le is töröltem....A képek.....igen a képek....hogy mit fogok csinálni velük?...Nem dobom ki őket, szép emlékek, elteszem őket. Otthon, Budapesten van egy halom fényképem egy dobozban. Ezt is megtartom, de ennek külön dobozkát szentelek.
Lementem az ebédlőbe, mindenki ott volt és csendben ebédeltek. Leültem közéjük Louis és Liam közé. Csend volt, csak az evőeszközők halk zaját lehetett hallani. Mind tudtuk, hogy vége a nyárnak és még másnak is. Niall-lal közös kapcsolatunk itt mindenki előtt bontakozott ki és itt is lett vége. 2 hónapos....olyan hosszú mint a nyári szünet....tényleg csak olyan hosszú volt. Carla rámnézett. Láttam szemében még a reményt, hogy talán még mielőtt hazamegyünk, Niall és én kibékülünk.

Érdekes két hónap volt ez. Még mindig nem hiszem el. Daniel-lel sztárok lettünk, én a világ legédesebb fiújával jártam és lett egy bazi nagy családom. De itt az ősz, mostmár haza kell mennem és be kell fejeznem a sulit. Kemény 10 hónap áll előttünk Dan-nel....remélem ki fogjuk bírni.


Ebéd után átöltöztem és levittem a csomagjaimat az ebédlőbe. Dan már épp készen volt. Bepakoltunk az autóba, majd szépen lassan elbucsúztunk mindenkitől. Előszőr Zayn-t öleltem meg, majd Perrie-t, akinek egy szemnyi harag nem volt az arcán, pedig tudott mindenről. Azt súgta a fülembe „Tudok mindenről, nem haragszok, Zayn-nel kibékültünk“. Ezután jőtt Harry, Louis, Liam, Danielle, Eleanor, majd Usher, a gyerekek, aztán a keresztfiam és keresztlányom...kicsi Usher mondott valamit Zayn-nel kapcsolatban, hogy beszélt-e már velem, de nem tudom mire gondolt a kis manó.....Niall volt megint az utolsó, aki ott volt. Mint multéven. Biztató mosollyal mentem felé, nem akartam őt szomorúnak látni. Megöleltem őt.
-Héj, ne légy szomorú....csodás volt ez a két hónap, de nem én vagyok a hercegnőd. Melesleg nyugi. 2 hét múlva találkozunk. – mondtam, miközben szorosan öleltem őt. Szivembe szúrt ez az ölelés, ugyanis még mindig szeretem őt. De már eldöntöttem. Haza megyek és nélküle leszek. Ha nem most, akkor máskor szakítottunk volna, mert 10 hónap sok idő.

Carla kivitt minket a reptérre. Elbúcsúzott tőlünk, megölelgetett minket, madj Dan-nel felszáltunk a reptérre és már úton is voltunk hazfelé. Mikor elfoglaltuk a helyünket és néztem az ablakból, ahogy a repülőgép egyre távolodik a talajtól végem volt. Sírni kezdtem…


2013. augusztus 5., hétfő

46. RÉSZ: A második "legjobb barátom"



Helloooo! Igen, tudom azt mondtam, hogy amíg nem lesz 8 komment, addig nem kaptok részt. De úgy döntöttem, hogy akkor valami izgi rész legyen kint és akk talán összegyülik sok komment, meg lesz pár feliratkozó is. Remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást :)

Bori, a szerző :)

Elment a nyár...Keresztanya lettem, hiresség lettem és színés lettem. Azt hiszem büszke lehetek magamra.Ja, a legfontosabbat kihagytam:szerelmes lettem! Szeretek egy tökéletes fiút, sok lány lenne a helyemben, főleg, hogy ez a fiú Niall Horan. Kb. egy hete jelentette be az egyik koncerten, hogy szeretet, csakis engem szeret és mást nem.  Volt, akik kifujjogtak, de ahogy ott álltam a színpadnál és néztük egymást, jobbára azt vettem észre, hogy tapsolnak és sikítoznak a rajongók.Elfogadtak. Aznap este Niall óriási mosollyal a száján aludt el.Én mellkasára feküdtem, ő bal kezével átölelt és így aludtunk el, de mégis tudtuk, hogy hamarosan vége lesz, hogy eljön a szeptember.
Ma augusztus 27. van...igen, az a nap...ma ismerem egy éve a fiúkat, ma van egy éve, hogy Usher és Carla összeházasodtak.Egy éve annak, hogy az a cuki, kékszemű srác megtáncoltatott.Ha erre gondolok, akkor mindig csak mosolygok.
Szóval ma mindenki izgatot, csak Carla és Usher nem, mert ők semmiről se tudnak.Csak mi, meg legfőképp a 'főgonoszok' Ludacris és Robert.Kora reggel felkeltünk mind és csináltunk kettejüknek reggelit, a kicsiknek pedig a kezükbe adtunk ilyen vastag zászlót, mire azt írtuk, hogy ' Boldog 1. házassági évfordulót anyu és apu'. Ezzel rohantunk be hozzájuk sikítva,mert nem volt jobb ötletünk, mivel keltsük fel őket. A két felnőtt ép kiskifli-nagykifli formában aludt.Amikor felkeltek, teljesen kómás volt a fejük .Ágybavittük nekik a reggelit, megköszönték, majd kimentünk a szobából. Az egész nap aztán azzal ment el, hogy mindig közel tartsuk őket egymáshoz.Még ebédet is főztünk. Aztán estefelé mi azt mondtuk Carlaéknak, hogy elmegyünk kicsit sétálni és visszük a kicsiket is.Mi tudtuk, hogy ők majd elmennek nemsoká utánnunk vacsorázni, azt is, hogy hova.
 
A ruhám :)
Egy gyönyörű hely volt az, egy  tavakkal és egy szép étteremmel. Mind odamentünk. Mire odaértünk már minden vendég ott volt, csak mi hiányoztunk. Gyors felvettük az ünneplős ruháinkat, majd Ludacris már jőtt is és szolt, hogy bujjunk el.Minden szokásosan nézett ki. Csak itt-ott páran ültek a vendégek közül, mi pedig az asztal mögött gugoltunk. Mikor hallottuk, hogy közelednek, akkor hirtelen mindenki kibukott az asztal mögül és azt kiáltottuk, hogy "Boldog első házassági évfordulót!". Ezek ketten egymásra néztek, majd ránk és elkezdtek nevetni, majd megcsókolták egymást.
Ezután már csak partyztunk. Én sokat beszélgettem színészekkel, zenészekkel....a fiúk....a fiúk pedig sokag ittak....még Liam is ivott, persze csak mértékkel. Épp Pharell Wiliams-szel beszélgettem, mikor valaki hátulról átkarolt, majd megpuszilt. Kezemet az övéire tettem, majd hátrakukkantottam és nem csalódtam, Niall volt az.
-Szóval ti ketten tényleg együtt - mosolygott Pharell. -Hogy fogjátok kibírni suliidőben?
-Nem tudjuk. - mondta Niall - Szerintem én ki se fogom bírni.
-De igen, kifogod. Van skype, meg minden egyéb. - mondtam.
-De az nem olyan, mintha veled lennék.
- De viszont jobb a semminél. - mosolyogtam...persze nem ezen, hanem azon, hogy mennyire ragaszkodik hozzám.
-Elrabolhatom a szerelmemet egy kicsit? - kérdezte Ni, de ekkor megéreztem, az alkoholt a lehelletében.
-Persze. - válaszolt Pharell, de ekkor már máshol voltunk.Ujjait összekulcsolta enyémmel, majd elkezdett ki, a tó felé sétálni velem, de útközben Usher megállított minket és elkért engem 2 percre. Niall csak annyit mondott, hogy majd menjek a tóhoz, ott vár rám.
Usher csak annyit szeretett volna, hogy ki szervezte a bulit, el is mondtam, hogy Robert volt és Ludacris. Ezután lassan kisétáltam, de olyat láttam, amit nem hiszem, hogy kellett volna.
Demi lassan odasétált hozzá és megcsókolta őt...nem hittem a szememnek...azt hittem Niall majd ledobja őt magáról, de tévedtem......visszacsókolta őt. Azt hittem, hogy káprázik a szemem, megdörgöltem, de ugyan azt láttam....a könnyeim hullani kezdtek, sőt záporban jöttek. Csak álltam ott és sírtam, majd köhintettem egyet és észrevették magukat. Szétváltak. Demi arcán önelégült mosoly volt.Odarohantam hozzá és lekevertem Niall-nak negy pofont, majd Demi felé fordultam.
-Tudod, te még azt se érdemled meg, hogy felpofozzalak.- mondtam és ezzel elrohantam, egy másik tó felé a sötétbe.
Csak futottam egy jó ideig...még Daniel mellett is elfutottam, aki észrevette, hogy sírok, de nem ért utól. Leültem egy padra a tó mellett és csak sírtam....lehet hogy csak az alkohol hatása alatt tette?Miért nem jött utánnam?...
A gondolataimból kiabálasok keltettek ki...elkezdtem futni a hang irányába. Danielt láttam meg, ahogy Niall-lal veszekszik. Odafutottam, de Niall-t már nem tudtam megmenteni Dan-től, behúzott neki egyet.
-Hagyd őt! - kiáltottam rá.
-Ennyi elég volt neki... - mondta Dan.
-Miért bántottad?
-Hisz megcsókolta Demit.
-Tudom, de attól még ez a mi kettőnk dolga volt.
-Igen, volt.. egészen addig, amíg Demi be nem sétált a terembe és nem mondta el a mikrofonba.
-Mi? Hülye liba!....Magunkra hagynál minket Dan?
-Persze.
Miután Dan elment Niall csak nézett engem....mikor épp megfordultam megszólalt.
-Szeretlek!....Anna szeretlek!
Visszafordultam.
-En is szeretlek, de akárhányszor berúgsz és megcsókol valmai csaj, akkor mindig ez lesz? Nem lehet ezt csak így elintézni. A szemem láttára húztad magadhoz és csókoltad őt vissza. Csak azon tudok gondolkozni, hogy tényleg csak ennyi volt? Két hónap?....ugy látszik igen....- mondtam es visszamentem a terembe, ahol síri csend volt, majd mindenki rámnézett.
-Most mi van? -kiáltottam el magam, a kelleténel kicsig erősebb hangnemben, majd lassan, lesütött fejjel kimentem a folyosóra, közben  csak a tűsarkú cipőm kopogását lehetett hallani, az is viszhangzott és mindenki engem nézett
-Anna!- jött utánnam Carla és mikor felé fordultam csak azt vettem észre, hogy megölel.Pár perc után elengedett. - Azt meg se kérdem hogy érzed magad...Ugye meg fogjátok beszélni a dolgokat?
-Már megbeszéltük.....szakítottam vele....
-Ezt konkrétan meg is mondtad neki?
-Még nem.De kérlek, ne velem foglalkozz! Az én hangulatom ne rontsa el az estét. Menj vissza, ez a party nektek lett szervezve, majd ha akarsz, akkor holnap szomorkodhatsz miattam.
-Oké, de ígérd meg, hogy nem teszel magadban kárt!
-Megígérem.Most pedig elkapok egy taxit és hazamegyek.
Miután kisétáltam az étteremből valaki megint utánnam jött és átkarolt én meg automatikusan lelöktem a kezét magamról és csak sírtam, de a személy mégegyszer átölelt. Megfordultam és Zayn-nel találtam szembe magam.
-Hát te? - kerdezte.
-Én hazamegyek.
-Akkor a kis barátommal- elővett a háta mögül egy üveg pezsgőt - megyünk veled, jó?
Mosolyt csalt az arcomra, bólintottam.Gyors kinyitotta a pezsgőt, majd kikaptam a kezéből és jól meghúztam.Beszálltunk a taxiba és elindultunk haza.
-Miért jöttél velem? - kérdeztem.
-Egy éve is velem táncoltál este, most pedig úgy látom, nem baj hogy velem leszel. - mondta és meghúzta az üveget ő is. - Összevesztünk Perrie-vel.
-Oou...
-Én szakítottam Niall-lal....
-Gondoltam...
-Héééj! Az utolsó szó az enyém! - mondtam kicsit már becsiccsentve es a vállába boxoltam, ő pedig odahúzott magához, fejemet a mellkasára döntöttem.
Lassan hazaértünk, persze, akkor már a hatalmas üveg pezsgő fele megse volt.
Kiszálltam az autóból és majdnem felfordultam, szóval a magassarkú cipómet rögtön levettem és a kezemben vittem.Bementünk az udvarra, nekem medencézni támadt kedvem, szóval mentem es megkerestem a kinti lépcsőt, ami levezet az udvarra.Zayn csak zsebredugott kézzel, mosolyogva jött utánnam.Nevetett azon, hogy részgen vicceket mesélek es csuklok közben. Amint leértem a lépcsőn, eldobtam a cipőimet és a medencéhez futottam, kezemben a pezsgővel, majd leültem a szélére és belelógattam a lábamat. Pár perc múlva Zayn telepedett le mellém.
-Hjajj! -felnevettem.
-Mi?
-Semmi....De mégis! - vihogtam.
-Na mi?
-Zayn!-mondtam határozottan- Én még soha nem rúgtam be! - kuncogtam - De ppssszt! Ez titok ám! - mondtam vihogva, mire ő is röhögni kezdett.
-Juuuuuj! - felsikított - velem rúgtál be először!
-Veled bizony! - mondtam, majd beleugrottam a vízbe, ami most csak derékig ért. A ruhám úszott a langyos vízen.Felszabadultnak éreztem magam.- Na Zayn, gyere te is beeeee!
-Nem én! - mondta.
-De te!  - kiáltottam rá, odamentem hozzá, megfogtam két kezét es behúztam őt a vízbe, nem nagyon ellenkezett, de rögtön lefröcskölt...én meg vissza, majd megint ő, de mostmár erősebben. Majd hirtelen felindulásból inkább közel mentem hozzá és megfogtam mindkét kezét.
-Mostmár elég lesz! – röhögtem mint egy retardált pingvin, ő pedig magához ölelt.
-Nem értem, hogy csókolhatta meg Demit....Hisz te gyönyörű lány vagy és szereted őt.
-Csak szerettem...
-És most kit szeretsz? – kérdezte már ő is kicsit részegesen.
-Most téged, mert te vagy itt velem.Ti min vesztetek össze?
-Perrie féltékeny rád....
-Rám?....És van rá oka?
-Hááát.... – itt elengedett és a szemembe nézett. – Nincs, mert te Niall-t szereted, vagyis szeretted én meg Perrie-t szeretem, de ezek után nem tudom mit érzek iránta. És...tudod – közeledett arcával felém és megfogta a kezemet – te nekem mindig – itt már homlokát enyémnek döntötte – tetszettél......