2013. április 27., szombat

42.RÉSZ: Testvérek és barátok


1 hónap múlva
 * Anna szemszöge*

Július közepe van. Meleg napsütéses idő Los Angeles-ben, délután három óra és péntek. Épp kifele tartottunk a stúdióból Justin-nal és Dan-nel, mikor egy csapat rajongó letámadott minket. Gondolom nem kell mondani mekkora sikere van a sorozatnak. A rajangók között voltak lányok fiúk, voltak akik sikítoztak, sírtak, mind kaptak aláírást és közös fényképet, mi pedig kaptunk sok telefonszámot „Hívj fel!“ üzenettel...még énis kaptam pár fiútól, meg twitterneveket kaptunk, hogy kiket kövessünk. Jó 20 percig tartott ez a dolog, aztán lasacsakán megjött Carla és beültünk az autóba.
-Uh, hányadik volt ez a héten? – kérdezte Dan, aki látszólag élvezi a lányok rajongásást, de Vivi tetszik neki.
-Azt hiszem a nyolcadik. – válaszoltam.
-Azért kezditek lassan megszokni, nem? – kérdezte Carla.
-Nagyjából! – mondtuk egyszerre Dannel. Nemsokára megérkeztünk az autósulihoz, vagyis inkább a motorsulihoz. Tanulmányaimmal jól állok, nemsokára meg lesz a jogsi. Ma a pályán gyakoroltunk. Este 6-kor lett vége az órának, Niall jött értem szokás szerint . Szerencsénkre még a média nem fedezte fel a kapcsolatunkat, reméljük egy ideig még nem is fogja. Beültem Niall mellé az autóba, ő szorosan magáhozhúzott és megcsókolt, majd közöltem vele egy fontos tényt:
-Hiányoztál!
-Te jobban! Mehetünk? – kérdezte mire bólintottam.
Otthon a családot kint a kertben találtuk meg, grilleztek, sütögettek, ültek  a tüz körül. Niall-lal csatlakoztunk hozzájuk.
-Szóval mi volt ma forgatáson? – kérdezte Danielle.
-Hát ma háromszor leestem a díszlet lépcsőjéről... – mondtam.
-Szegénykém! – ölelt meg Niall és megpuszilta a homlokom.
-Hééj! Vigyázz a tesómra! – szólat meg 2 hang: egyik Daniel volt a másik Zayn. Danielt gondolom nem kell magyarázni, de Zayn-t már igen. Egy éve táncoltam vele, mindig sokat beszélgettünk, ha kellett hozzábújhattam...sőt még most is. Perrie nagyon megbízik benne, csak ugy, ahogy Niall bennem.Zayn és én millió dologban hasonlítunk...tulajdonképp ezzel az 5 fiúval sok mindenben hasonlítok. Daniel pedig egy darab, ami kiegészít...mikor ideges vagyok, ő lenyugtat, vele sok mindenben különbözök és hasonlítok, de nincs mit tenni: 17 éve ismerem őt és olyan mint a testvérem, sőt nem csak olyan, hanem az is. Zayn pedig az a fiú, akivel a hasonlóságunk miatt érezzük egymást testvérnek és lassacskán többet beszélgetek vele mint Dannel. Hogy miért? Mert Dan nagyon el van foglalava Harry-vel és Vivivel.Nem haragszom rá, de zavar, mikor beszélni szeretnék vele és legtöbbször megkapom válaszul hogy most nincs ideje.
-Anna? – keltett ki a gondolataimból a mellettem ülő Daniel – Mi a baj?
-Beszélnünk kell!
-Oké, most?
-Igen. – mondtam. Dannel feláltunk és elmentünk a kis tóhoz hátra a kertbe.
-Miről szeretnél beszélni? – kérdezte, mikor leültünka a fűbe, ott ahol Niall és én első randin voltunk.
-Rólunk!....Már semmi nem olyan mint régen. – szomorkodtam miközben a tó vizét néztem.
-Ezt hogy érted? – értetlenkedett Dan. Nem hiszem el....mintha neki ez fel se tünt volna....nem értem....
-Dani, akárhányszor beszélgetni szeretnék veled, mindig dolgod van. Vagy Harry vagy Vivi. Ha ez így fog tovább folytatódni, akkor Zayn lesz hamarosan a testvérem.
-Miről beszélsz?!
- Daniiiielllll!!! – kocogtattam meg a fejét – Te tényleg nem vetted észre, hogy ez van?
-Hát.... – fél perces csend – Végülis igazad van és nagyon sajnálom. Ma reggel is Harry-hez mentem át és nem hozzád....De tudod, én Niall-lal való kapcsolatodat féltem. – vágott fancsali képet Daniel.
-Mi? – elképedtem.
-Nem akarom, hogy azt mondja féltékenységből, hogy megcsalod őt velem... – újra fancsali képet vágott.
-Ugyan Daniel! Niall is észrevette, hogy kevés időt, sőt semennyi időt se töltesz velem.
-Szóval nem féltékeny?
-De igen, csak nem miattad! És én is féltékeny vagyok rá!
-Te féltékeny?! – Daniel arcán meglepetség volt fellelhető.
-Igen én! De csak egészséges szinten! – mondtam emelt fővel és mosolyogtam.
-Akkor mit szólnál, ha holnap reggel együtt készítenénk reggelit a családnak?
-Ahha, de sss....ne szóljunk nekik.
-Oké. Ölelést még kapok? – kérdezte és nagy bociszemmekkel nézett rám. Nem mondtam semmit, csak jó erősen megöleltem őt.
-Jajj, ez hiányzott már nekem! – mondta. Ezután visszamentünk a többiekhez.
-Hát ti merre voltatok? – kérdezte Usher.
-Nekünk....volt mit megbeszélnünk! – mondta Dan, egymásranéztünk és leültünk.
Este 10 volt, mikor Niall-lal az alvás mellett döntöttünk, szóval elvonultunk. Elöször én foglaltam le a fürdöszobát, majd mikor kész voltam, akkor ő. Befeküdtem az ágyba, még felmentem twitterre a laptopomról. Feltettem pár képet. Kikapcsoltam a gépem, eltettem az íróasztalomra, majd újra befeküdtem a helyemre. Lassan kezdtem álomba szenderülni, mikor egy erős kart éreztem a derekamon.
-Szia Baba! – kaptam egy csókot – Jóéjt! Nagyon szeretlek!
-Én is téged! Jóéjt!  - felkaptam a fejem. -Niall miért mondod minden este hogy szeretsz?
-Mert szeretném ha azzal a tudattal a fejedben aludnál el, hogy a valaki szeret téged tiszta szerelemmel....és ez a valaki én lennék. – mondta. Megkerestem kezeimmel arcát, kezemközé vettem azt, majd hosszú csókot adtam neki és megöleltem.
-Én is szeretlek téged...szerelmes vagyok beléd! – elengedtem őt, ő átölelt és így egymással szemben aludtunk el.
Másnap korán, reggel 5-kor keltem fel. Kimásztam Niall karjai közül és kisurrantam a szobából. Az ajtót magam mögött halkan becsuktam és a konyha felé vettem az irányt, de elöször még bekopogtam Danhez, aki  rögtön ajtót nyitott pizsamában.
-Szia Dan! Mehetünk? – kérdeztem.
-Igen! – motyogta álmosan, majd megdörgölte a szemeit. Lementünk a konyhába, ahol teljes rend volt.
-Na mit készítünk nekik? – kérdeztem.
-Nem tudom, de én először is kakaót kérek! – mondta Dan és már vette is elő a tejet a hütőből én pedig a kakóport. Két pohárba öntött tejet, én raktam bele kakaóport, aztán pedig be a mikróba és megmelegítettük. Leültünk a kakóinkkal a pulthoz.
-Mit szólnál palacsintához...de tudod, ahhoz a jó vastag tésztájúhoz? – kérdeztem.
-Oké és legyen még müzli tejjel, meg ilyen...tudod, hidegtál, főtt tojás...
-Értem. Inni pedig készítsünk narancslevet, de frissen facsartra gondolok, főzzünk citromos teát, azt mindenki szereti. De abból is sokat, egyik felét hütsük le a másik maradjon melegen.
-Oké! – gyors ittunk még egy kortyot a kakaónkból, felpattantunk a székről és munkához láttunk. Én feltettem a teát főni, Dan kipakolt a hűtöből és hozzálátott a palacsinta tésztához. Én elkezdtem felvágni a zöldségeket és feltettem a tojást föni. Jó fél óra múlva a nyers palacsinta tészta fele már hiányzott, az asztal meg volt terítve, a hidegtál kész volt és ekkor cseréltünk: én sütötem a palacsintát, Dan foglalkozott a többi dologgal. Negyed óra múlva befejeztünk mindent. Épp befejeztük a piszkos edények mosogatását, mikor hallottuk, hogy valaki lejött az ebédlőbe. Gyors berohantunk a helyiségbe és Niall-t láttuk meg, ahogy már rakja is a tányérjára a palacsintát.
-Sziasztok! -  köszönt nekünk még nem teli szájjal. Elmentem mellette, de elkapta a kezem, magához húzott és megcsókolt.
-Ajj, hagyjátok abba! – szólt közbe Dan mi pedig nevetve elváltunk. Megjelentek a többiek is az ebédlőben, persze midenkinek le esett az álla.
-Jóreggelt! – köszöntünk Dannel.
-Nektekl is! – köszöntek vissza álmosan a többiek.
-Ezt ti ketten csináltátok? – kérdezte Usher rám és Danre mutogatva, mi csak bólintottunk, majd mindenki leült az asztalhoz, én Niall és El közé ültem.
Lassacskán megreggeliztünk, majd mivel Dan és én már dolgoztunk, meghagytuk a többieknek a munkát az elrakodással, mi pedig elvonultunk.

2013. április 21., vasárnap

41.RÉSZ: Szép reggel



Sziasztok! Meghoztam az új részt, tudom eléggé megkésve, de sajnos nincs sok időm, peig még csak ki se járok délután sétálni...max annyit amíg a buszmegállóig elsétálok... Na remélem örültök az új résznek és hogy tetszeni fog. Nagyon szépen kérlek szépen titeket KOMMENTELJETEK!
Jó olvasást!

A Szerző :)


*Carla szemszöge*

Kora reggel verőfényes napsütésre ébredtem. Usher karja szorosan ölelt. Megfordultam és láttam, hogy ő is ébren van.
-Jó reggelt szépségem! – köszönt és megpuszilta az orrom.
-Neked is! Hogy aludtál?
-Jól....azt álmodtam, hogy a gyerekeink felnőttek és Niall és Anna esküvőjén vagyunk.
-Ha egyszer oda eljutunk...
-Bizony...Gondolj bele, hogy hány embert nevelünk perpillanat.
-5 1D-s fiú, Anna, 4 kisgyerek, 2 kisbaba, Daniel és néha Justin is.
-Tudod, örülök, hogy a mi tapasztalatunkat átadhatjuk nekik....Nagyon nagyon szeretlek Carla.
-Én is téged! – mondtam. Ekkor hallottuk meg a kisikrek sírását. -Ideje lesz felkeni!
-Hagyd csak! – kelt ki Ush az ágyból – Lefogadom az a baj, hogy nem látnak minket. – mondta, majd idehozta a kicsiket a babaszobából, ami egy elválasztott rész a mi szobánktól. Behozta Damon-t és Nihal-t, akit kezembe adott.A két gyermek csak nézett minket nagy barna szemeikkel.
-Hát nem gyönyörűek? – kérdeztem.
-A szemük a tiéd.
-Viszont a szemük színe és a hajuk a tiéd! – mondtam, amjd egymásranéztünk.
-Etetés? – kérdezte a férjem.
-Ahha! – adtam egyszerű választ az egyszerű kérdésre. Kikeltünk az ágyból, majd a konyhába mentünk, ahol épp Niall ügyeskedett valamit.
-Szia fiam! – köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok!
-Hogy ment a randi és mit csinálsz? – kérdeztem, miközbe leültem a pulthoz.
-Első kérdésedre a válaszom: a randi nagyon jól ment, fantasztikus volt az egész nap. – mondta majd egy röpke pillanatra rámnézett, épp elég volt arra, hogy lássam a boldogságot a szemében. – A második kérdésedre a válaszom: reggelit Anna-nak.
-Óh, milyen kis romantikus valaki! – mondta Usher, miközben tejet melegített.
-És mi jót készítettél? – kérdeztem.
-Hát...nagy adag gombás omlett, nagy pohár jegestea és kivi, mert Anna imádja a kivit....és mindenből dupla adag, mert együttreggelizünk.
-És a rózsát is imádja! – mondtam, majd Niall felnézett rám és mosolygott a kis fogszabályzós vigyorával.
-Tudom, azért viszem neki azt is. Na kész is. Mentem, majd találkozunk! – mondta, megölelte Usher-t, felvette a tálcát, mellettem megállt, nyomott egy puszit az arcomra és a babáékra is, majd távozott. Usher-rel összenéztünk és nevettünk.
-Valaki igazán szerelmes.

*Anna szemszöge*

Niall mellett ébredtem, szorosan ölelő karjaiban nyugodtnak és boldognak éreztem magam.
-Jóreggelt Baba! – köszönt rekedtes hangon Niall.
-Szia Ni!...Óh, de szééép vagy! – mondtam meglepődötten, mikor megláttam Niall gyönyörü arcát és azt az óriási mosolyt, ami rajta volt.
-Te szívtál valamit? – kérdezte nevetve.
-Szobalevegőn kívül semmit.Mér?
-Mert hülyeségeket beszélsz.
-Ember, néztél már valaha tükörbe? Varázslatos kék szemeid vannak....és itt ez a cuki fogszabályzós mosoly, amitől mindjárt elájulok és itt vagy TE magad, ez a vicces, romantikus, kitartó, tehetséges, jóétvágyú, festett szőke hajú ír fiú, aki....aki elvette az eszem....azt hiszem.
-Te beszívtál! – nevetett még mindig.
-Nem szívtam be, csak az igazat mondom!És ha nem haragszol, akkor én most elmegyek zuhanyozni. – mondtam, majd puszit adtam az arácra, kivettem a fiókomból alsóneműt és elvonultam a fürdőszobába.
Lezuhanyoztam, felvettem az fehérnemüimet, felülre még pluszba egy Spongya Bobos rövidújjút vettem. Kifésültem a hajam, majd befontam és ezután fogat mostam. Mikor kész lettem kimentem a szobámba, ahol Niall ült az ágyon, előtte pedig egy tálca volt, tele kajával, melette pedig a gitárom volt. Azt se tudtam mit mondjak vagy csináljak, szóval reflexből leültem Niall-lal szemben az ágyra.
-Őhm...
-Reggeli az ágyba kettőnknek. – mondta.
-Uh, hát nem gondoltam volna, hogy rögtön első éjszaka után ágyba kapom a reggelit! Nem kellett volna... – mondtam mosolyogva.
-De igen, mert az én hercegnőm megérdemli! – mondta, majd áthajolt a tálca felett és megcsókolt. – Jóétvágyat!
Niall nagyon finom gombás omlettet készített, majdnem megkérdeztem, hogy biztős ő csinálta-e. (xD)
-Nagyon finom volt, köszönöm szépen. – mondtam, miután befejztük a reggelit. – Mostmár csak azt szeretném tudni, hogy miért van a gitár az ágyamon...
-Elmondom, de először nem kapok jutalmat a reggeliért?
-Valami Scooby Snack szerű dologra gondolsz? – kérdeztem huncutul.
-Hehe....tudod mit? Nem kérek semmit! – vágta be a durcát Niall és a kezeit keresztbetette. Odahajoltam hozzá, jobb kezemmel átkaroltam a nyakát és hosszasan megcsókoltam őt. Mikor elváltam tőle, ő még úgymaradt a meglepetségtől. Szemei becsukva és szájával csücsörített.
-Niall?
-Igen? – tért vissza a valóságba.
-Szóval miért van a gitár az ágyon?
-Hát ezért. – mondta, kezébe vette a gitárt és játszani kezdett, egy számomra ismeretlen dalt. Nagyon tetszett, gyönyörű volt, a végén megtapsoltam őt és puszit adtam szájára. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már 8 óra van.
-Niall, nagyon szép volt, köszönöm, de mostmár sietnem kell, mert 8 óra és háromnegyed kilencre bent kell lennünk a stúdióban – hadartam, miközben Niall ruháit felvettem a székről és a kezébe nyomtam – szóval menj te is készülődj, öltözködj...igaz neked sehova se kell menned....délután találkozunk. Szeretlek  - gyors csók – Szia! – és ajtó bezárva. Gyors elkezdtem készülődni, ezt az összeállítást vettem fel:

A trikó már rajtam volt szerencsére és Niall-tól kapott karkötőm is. Azt soha nem veszem le, csak ha fürdök. Rohantam le az ebédlőbe. Mindenki ott volt Niall kivételével.
-Szia Anna. – köszönt mindenki.
-Nem vagy éhes? – kérdezte Zayn.
-Én már ettem.
-Tudjuk! – mondta Carla és Usher egyszerre.
-És Niall-ról nem tudsz valamit? – kérdezte Liam.
-Ő is evett már. – mondtam.
-Húúúúú! – kezdte Harry.
-Fürtös, hagyd abba! – mondtam.
-Jóreggelt! – jött be Niall az ebédlő másik feléből és rám vetette tekintetét.
-Húúúú! – kezdte mindenki, még a gyerekek is, én meg unott fejet vágtam.
Mikor befejezték a reggelit, szokásos kis négyesünk elment munkába.

2013. április 14., vasárnap

40.RÉSZ: Egész napos randi



Szerdai nap gyorsan eltelt, Csütörtök reggel, mivel ma se forgatás se autósuli, ezért 8-kor keltem fel arra, hogy valaki berohan a szobámba.
-Anna Anna! Kelj fel! – ugrott az ágyamra valaki hülye.
-Mivanna?!
- Randid lesz egész nap! – kinyitottam a szemem és megpillantottam Liam-t.
-Hát te mi a fenét keresel itt? – kérdeztem, ő pedig beült az ágyam másik felélbe és betakarta magát.
-Nem akarok hazudni neked, őszinte leszek. Amikor Niall kedd este visszajött a kertbe, beszélni akart velünk srácokkal, meg is hallgattuk őt. Ma nagyon nagyon jó randid lesz, öltözz úgy, hogy akármit csináltok, kényelmes legyen.
-Oké.
-Niall nagyon szeret téged!
-Óh Liam, ha tudnád, hogy még én őt mennyire szeretem.
-Nagyon?
-Nagyon nagyon!
-Akkor jó! Gyere ölelj meg, öltözködj, legyél szép, bár mikor nem  vagy az, és ne szólj Niall-nak, hogy beszéltünk. – mondta, megölelt, kiugrott az ágyból és kiment, ám  az ajtóban Zayn állt. Hát ő is elmondta ugyan ezt, utánna Louis és Harry is.
Ezután felöltöztem, ezt vettem fel:


Fogat mostam, megfésülködtem, pici smink és már mentem is le az ebédlőbe. Mindenki ott volt már, de sokan még nem ültek, leültem Niall-lal szemben. Niall rámnézett és huncut mosoly volt az arcán, majd folytattam a reggelit, mikor megéreztem valaki lábát az enyémnél. Felnéztem és Niall erőteljesebben mosolygott, miközben beleharapot a szendvicsébe. Ekkor jötte rá, hogy Niall lábai nem véletlenül simogatják az enyém.Egyre feljebb jött lábaival és mivel én csikis vagyok elkezdtem nevetni....Erre mindenki felfigyelt és Niall pedig visszahúzta lábait.
-Mi az Anna? – kérdezte Carla.
-Hát, őhm...-figyeltem Niall-t – semmi, csak eszembejutott, mikor múlt éven a fiúkkal a medence mellett töltöttük a délutánt.
-Aha. – ezután folytattuk az evést és Niall is folytotta a „dolgát“, de szerencsére hamar befejztem a reggelit és el tudtam menni, mielőtt még halálra röhögtem volna magam.Ezután elmentem kutyát etetni, na meg persze mókust, amely 2 napja a család tagja és Mogyi lett a neve. Mikor épp készültem bemenni a házba valaki átkarolt hátulról.
-Szia baby! Készen állsz a mai napra? – kérdezte Niall és szembefordított.
-Szia szőke ír srác! Készen állok, ha gondolod mehetünk is.
-Jujj, mi van a kezeden!?
-Egy karkötő. Egy nagyon helyes sráctól kaptam, aki állítólag szeret engem.
-Szerintem nem csak állítólag! – mondta Niall, majd arcával felém közeledett, én hagytam magam, csak a tenyerem a szánk közé tettem. Amikor szája a tenyeremhez ért, szemei csak úgy kipattanatak.
-Héééj, én az ajkaidat akarom! – mondta gyerekesen.
-Majd azokat is megkapod! Na gyere menjünk!
-Hova?
-Hát randira!
-Ja, oké. –mondta, majd mentünk a feljáróhoz, beültünk Carla-ék egyik autójába, mert Niall elkérte azt és már úton is voltunk valamerre. Kis idő után megérkeztünk egy számomra kicsit ismeretlen helyre, ugyanis egy raktárnál voltunk.
-Őhm, miért jöttünk ide?
-Nyugi gyere velem!  - mondta majd megfogta a kezem és bementünk a raktárba, ami nem is raktár volt, hanem egy fedett gördeszkapálya.
-Ójéé! Király!
-Akkor ezek szerint jó helyre hoztalak! – kérdezte.
-Hát igen.
Szóval a randi első része gördeszkázásból állt, amit nagyon élveztem. Ami vicces volt, az az volt, hogy Niall nem tud gördeszkázni, szóval megtanítottam őt. Egész fél 12-ig a gördeszkapályán voltunk. Fél 12-kor újra autóba ültünk és egy étterembe mentünk.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit „túl öltöztünk“ – kérdeztem a szakadt ruháink miatt xD
-Nem.  – mondta nevetve. – Gyere, a mi asztalunk kint van a teraszon.
Kimentünk leültünk és rendeltünk. 15 perc múlva kihozták az ételeinket.
-Amúgy tudtad, hogy Carla-nak itt tartották a 30. Szülinapját?
-Őhm, nem...de mostmár igen.És te tudtad, hogy csikis vagyok?
-Igen, de miért kérded?
-Csak azért mert reggelinél nem az emlékeim miatt nevettem.
-Hanem?
-Hanem azért mert, valaki lába az enyémen futkározott.
-Tényleg? Ki volt az, megölöm!
-Szerintem nem akarsz öngyilkos lenni, vagy tévedek?
-Nem, nem tévedsz! – mondta Niall a befejező mondatot, majd elkezdtünk enni. Miután megettük a 3+1 fogásos ebédet....azért +1 mert Niall drága telhetetlen volt, de énis, szóval utánna megint autóbaültünk és lementünk a tengerpartra.
-Na itt mi lesz? – kérdeztem.
-Tippelj! Meleg van, tengerparton vagy, ráadásul velem.
-Fürdünk?
-Aha.
-Azt kétlem.
-Miért?
-Mert nincs fürdőruhám.
-Tényleg? – kérdezte, majd odaadott egy kis táskát.
-Nemá, kiturtad a cuccaim közül? – kérdeztem hitetlenkedve.
-Nem én, hanem Carla.
-És hol öltözzek át?
-Autóban! Gyerünk befele, öltözz! Ha kell segítség, akkor nyugodtan szólj! – mondta perverz vigyorral. Beszáltam autóba, sikeresen átöltöztem, majd kiszáltam és akkor már Niall-on is fürdönaci volt.
-Inkább meg se kérdem, hogy te hol öltöztél át!
-Na irány a vízbe!
A tengerparton fél 4-ig voltunk. Szörfőztünk, úsztunk, futkároztunk a sekély részekben. Niall pedig túl csodálatos ahhoz, hogy ne vegyem észre, hogy mennyire szeret engem.
4 órakor megint autóba ültünk és most egy erdős helyre mentünk. Mindenhol magas fák voltak és rajtuk pedig kötelek, függühidak.
-Jól gondolom, hogy oda kell felmennünk majd? – kérdeztem,
-Jól gondolod!
-Akkor mire várunk? Menjünk!
-Azt hittem kicsit félni fogsz ettől...
-Ugyanmár mitől? Hisz gimnasztikázok, szaltózok, és még mondhatnám sokáig.
Miután ez a sok kötélmászás meg minden megment már fél 7 volt. Úgy döntöttünk, hogy beülünk még egy filmre a moziba. A Fast Five-t néztük meg, ami számomra nagyon bulis film volt, már csak azért is mert Ludacris szerepel benne.
Késő este volt már, mikor vége lett a filmnek....hozzáteszem zuhogott az eső, rajtunk meg se kabát, se semmi. Álltunk ott a mozi fedett bejáratánál és azon gondolkoztunk, hogy jutunk el az utca másik végébe, mert amikor megjöttünk, akkor millió autó  volt már itt és ezért 5 perce parkoltunk innét. Egyszer csak Niall rámnézett, megfogta a kezem és mondta:
-Háromra futunk, 1...2....3! – kiáltotta és elkezdtünk futni. Csak rohantunk és rohantuk 2 percig folyamatosan, mikor Niall visszarántott és megcsókolt. Eddigi életem legszenvedélyesebb csókja volt. Niall ajkai puhák voltak. Pár másodperc múlva megharapta az alsó ajkam a bejutásért, amit meg is adtam neki. Nyelve csikizte az enyém, de szerencsére nem nevettem, hanem inkább élveztem a dolgot. Közben éreztem ahogy az eső áztat minket, de nem zavartattuk magunkat. Pár perc múlva elváltunk. Niall szemei csak úgy csillogtak mint a gyémántok.
-Végre! Ez jól esett! – mondta elégedetten.
-Hát jól esik is, szóval menjünk, mert a végén elolvadunk! – mondtam viccesen majd újra futni kezdtünk. Miután beszáltunk az autóba Niall újra magához húzott.
-Mondcsak, nem volt elég az előző?
-Nem, kell még  sok-sok belőle! – mondta és újból megcsókolt.Pár perc múlva újra elváltunk.  – Kérek még!
-Majd otthon kapsz! – mondtam. Ezután hazamentünk. A ház sötét volt, bizonyára már mindenki aludt. Niall egészen a szobámig felkísért, majd nekidöntött a falnak és újra csókcsatába kezdtünk. Leírhatatlan érzés volt, hogy tudtam mennyire szeret. Mikor elváltunk, Niall bociszemekkel nézett rám.
-Szeretsz? – kérdezte.
-Szerintem ez buta kérdés. Persze hogy szeretlek.
-Akkor jó, mert én is szeretlek téged!
-Niall nincs kedved....őhm, tudod....nálam aludni?
-Ha szeretnéd hercegnő, akkor igen.
-Na gyere! – mondtam, majd betessékeltem a szobámba.
Először Niall foglalta el a fürdőt, odaadtam neki egy nagyobb fekete trikómat, ami még jó is lett rá, majd én foglaltam el a fürdöszobát. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, majd kimentem és azt láttam, hogy az én szőke ír manóm már mélyen alszik. Befeküdtem mellé az ágyba, majd szorosa átkaroltam őt. Teste meleg volt, éreztem szívverését, aminek ütemére énis elaludtam.