2012. december 27., csütörtök

7. RÉSZ: Unalmas hétköznapok?

Sziasztok olvasók!Megjött a 7. rész. Jó hosszúra sikeredett....a 8.rész valószínüleg csak jövő héten érkezik. Addig emésztgessétek ezt a szép hosszú 7.-et :)

A Szerző



Másnap 10 órakor ébredtem fel, kivettem valamit a szekrényből és felvettem. Lementem, körülnéztem...egyedül voltam otthon. Egy cetlit találtam az asztalon, amit Usher és Carla írtak:

Jóreggelt Anna! A gyerekek oviban, mi a stúdióban vagyunk. Élvezd a napot!
Ha gonolod menj el a lovardába. Kellemes napot!
Carla & Usher

Uff, hát ezek szerint, lehet egész nap egyedül leszek, de nem is olyan rossz ötlet a lovarda, szerintem máris hívom a taxit. Pár perc múlva a taxi meg is jött. Megérkeztünk a hotelhoz, ott pedig eligazítást kértem a lovardával kapcsolatban, amit aztán meg is találtam. Ott kaptam egy nadrágot és lovagló csizmát, majd nekiálltam keresni a nekem megfelelő paripát. Tisztára úgy éreztem magam mint a mesékben. Kerestem sokáig és egyszer csak az ablakból megpillantottam egy gyönyörű fekete lovat.
Rögtön elhatároztam, hogy ő ma egész napra le lesz foglalva, legalábbis ameddig én itt vagyok. Szóval rohantam ki rögtön, hogy elkapjam a lovászfiút, aki épp hozta őt be.
- Szia! Hello! – mondtam zihálva.
- Szia! Segíthetek? – kérdezte.
- Igen! Őt szeretném! – mutattam a lóra.
- Oké, megoldható. – mondta mosolyogva, majd megfordult és kiment az udvarra én pedig követtem őt. 
- Tessék, felülhetsz rá. – mondta, majd felültem a ló hátára. – Látom nem vagy kezdő.
- Jól látod. Úgy 5 éve lovagolok és íjjászkodom. – mondtam.
- Aha.
- Esetleg tudnál segíteni abban, hogy merre induljak el? – kérdeztem.
- Igen. Ha a kerítés mellett lévő ösvényen elindulsz akkor az tökéletes lesz! És elfogsz majd menni egy tó mellett, ott esetleg megitathatod Dont.
- Dont? – kérdeztem meglepődve.
- Igen, ez a neve. Őt egy olasz  milliomostól kaptuk és mivel Ms.Hudson-nak és Mr. Wolf-nak A keresztapa  jutott rögtön az eszébe, így a ló neve Don lett.
- Oh, aha. Márcsak Vito-nak vagy Corleone-nak kellett volna nevezni őt. – nevettem - Viszont én megyek, köszi az eligazítást. – mondtam, intettem egyet és ellovagoltam. 
Csoda jól telt az egész nap, az ösvény is gyönyörű volt, megálltunk a tónál, hogy Don ihasson, és én is ittam az üvegemből amit magammal vittem a tarisznyámban. Majd tovább vágtattunk az ösvényen, úgy kb. negyed 1 lehetett, amikor visszaértem a lovardához és találkoztam megint ugyanazzal a lovászfiúval:
- Látom nem vesztél el! – kiáltotta felém.
- Hát nem! Nagyon jól éreztem magam. – közben leszálltam a lóról, majd vittem őt be a pajtába.
- Ő, izé! – kiáltott felém valaki, megfordultam és láttam, hogy a lovászfiú az. – Nem lenne kedved velem ebédelni? – kérdezte.
- De. de csak egy feltétellel. – mondtam.
- És mi az?
- Nem tudom a neved, megmondanád?
- Persze. Jack vagyok, Jack Wright. És te?
- Anna Hudson.
- Oké, akkor 10 perc múlva az istálló előtt?
- Legyen - mondtam, majd mentem és visszavettem a saját nadrágom és cipőm. Kimentem az istálló elé és Jack már várt rám. Bementünk a hotelba és rendeltünk ebédet és egy hűsítő italt:
- Szóval, mért is akartál velem ebédelni? – kérdeztem.
- Mert szeretnék kérdezni valamit. – mondta.
- Oké, nyugodtan.
- Mondtad, hogy íjjászkodsz, tudnál nekem tartani pár órát?
- Igen, persze, de szólok, hogy egy hét múlva utazom haza.
- Miért? Hol laksz? – kérdezte.
- Magyarországon, Budapesten.
- Óh, az egy gyönyörű város, onnan származik  barátnőm is.
- Tényleg? – kérdeztem meglepödötten. – Hogy hívják?
- Viven-nek. Vivien Loren.
- Hisz én őt ismerem. 10 évesek voltunk, mikor ők kiköltöztek Amerikába. El se hiszem!
- Szeretnél vele találkozni?
- Perszehogy!
- Oké, ma este úgy is kertipartit tart a családom otthon, ha gondolod, gyere el! – közben leírta a címet egy papírszalvétára.
- Nagy baj lenne ha magammal hoznák 5 barátot is? – gondoltam elhívom a fiúkat.
- Nem, dehogy, gyertek csak nyugodtan.
- Oké. - közben a pincér kihozta a számlát. Elkezdtem keresni a pénztárcám.
- Hagyd csak Anna, majd én. – mondta Jack. Kis vita után eldöntöttük, hogy fele-fele arányban fizetünk. Elköszöntünk egymástól, ő visszament dolgozni én pedig hívtam egy taxit és hazamentem.

~Otthon~
 Megérkeztem a lovardából már fél 3 volt. Felhívtam gyors a fiúkat, hogy lenne-e kedvük eljönni velem este a kertipartira. Zayn-t hívtam fel:
- Hello! – szólt bele valaki a telefonba, de nem Zayn volt az.
- Szia. Anna vagyok! Zayn, te vagy az?
- Nem...ő épp fürdik. Niall vagyok.
- Aha. Figyelj....arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedvetek eljönni velem ma este egy kertipartira. Mit szóltok? – kérdeztem.
- Niall mit vigyorosz? – hallottam valakit a háttérből.
- Nem is vigyorgok.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. – Ja, amúgy szerintem, igen, szivesen elmegyünk veled.
- Oké, akkor 5-re  gyertek Carla-ékhoz, majd innét megyünk együtt.
- Várj, nem Carla-éknál lesz? – kérdezte ijedt hangon.
- Nem, nem itt lesz. Egy ismerősömnél lesz.
- Ja, oké. Akkor 5-re megyünk hozzád. Szia!
- Szia! – Majd letettem a telefont. Eléggé elfáradtam, szóval  lefeküdtem a kanapéra...és elnyomott az álom.


*Liam szemszöge*

Épp bejöttünk a kinti medencézésből, a srácok pedig ujjongnak és egyszerre beszélnek, még a vizipisztolyozás  lázában vannak:
- Megyek zuhanyozni! – Kiáltott Zayn.
- De hisz nem is úsztál! - mondta Niall.
- Akkor is...megizzadtam. - felelt vissza Zayn.
- Hány óra van? – Sikítozva kérdezte Louis.
- Fél 3! – mondta Harry.
- Éhes vagyoook! – Kiabált Niall és kiment a konyhába kajáért, visszajött, majd lehuppant a kanapéra velem szemben. Megcsörrent Zayn mobilja, de mivel nem volt itt, így Niall vette fel, aki épp lenyelte az utolsó falat kaját:
- Szerinted kivel beszél? – kérdezte Louis, aki mellettem ült.
- Fogalmam sincs, neked Liam?- kérdezte Harry.
- Nem tudom. – mondtam és csak bámultunk mindhárman Niall-ra, akinek 100-as égő vigyor volt az arcán.
- Niall mit vigyorogsz? – kérdezte Louis.
- Nem is vigyorgok. – Mondta nevetve, majd visszatért a telefonálshoz. Közben Zayn is lejött, épp a pólóját vette fel, majd lehuppant Niall mellé.
- Kivel beszélget? Ráadásul  az én telómon! – kérdezte.
- Nem tudjuk. – mondtuk egyszerre hárman. Niall letette a telefont.
- Ki volt az? – kérdezte Zayn és közben elvette Niall kezéből a telefonját.
- Anna volt. Azt kérdezte, hogy el mennénk-e vele ma este egy kertipartira.
- Ki szervezi? – kérdeztem.
- Anna egyik ismerőse, nem mondta a nevét.
- Juhhééjj! Menjünk! – kiáltotta Harry és Louis.
- Szerintem először kérdezzük meg Simon-t, hogy el mehetünk-e. – javasoltam, majd elővettem a telefonom és felhívtam Simon-t. A telefonálás közben a fiúk síri csendben ültek és szorítottak, hogy Simon igent mondjon. Letettem a telefont:
- Szóval, mondjad már! – mondta izgatottan Louis.
- Hát az a helyzet srácok...- tartottam egy kis szünetet – hogy el vagyunk engedve! – amikor ezt kiejtettem a számon, Louis és Harry ugrándozni kezdtek, mint az 5 évesek, Niall, Zayn és én csak röhögtünk rajtuk.
- Szerintetek lesznek ott jó csajok? – kérdezte Zayn.
- Neked már megint csak a nőkön jár az eszed? – kérdezte Harry.
- Pont te beszélsz! – vágott vissza Zayn, majd mindketten nevettek.
- Amúgy abban egyeztünk meg, hogy 5-re elmegyünk hozzájuk. – mondta Niall.
- Oké, akkor szerintem menjen mindenki a maga dolgára és háromnegyed 5-kor indulunk. – Mondtam és ezzel mindenki ment szerteszét a házban.

2012. december 25., kedd

6.RÉSZ: A forgatás

Helló! Gondolom kezdtek rájönni, hogy a sztori 2011-ben kezdődik és remélem azért tetszik a blog. Remélem sok szép ajándékot kaptatok és adtatok. Hozzáteszem szünet van, tessék pihenni! :)
Nekem még így is sok dolgom van és sajnos mostantól lehet, hogy lassabban fognak jönni a fejezetek :(
De így is fog menni minden :) Kommenteljetek és legyetek jók!

A Szerző



~Esküvő utáni reggel~

Ajtókopogásra keltem fel, kómás állapotban voltam a tegnap után, rápillantottam az ajtóra, Carla volt az:
-Szia!Jó reggelt! Kellj fel, 8 óra van, ha akarsz jönni a forgatásra akkor öltözz és gyere reggelizni. – mondta majd elment. Hjajj! Na akkor próbáljunk meg felkelni! – mondtam magamban. Sikerült is felkaptam egy laza felsőt egy rövid nadrágot, strandcipőt, megmostam az arcom, fogmosás és lementem a konyhába.

Az egész család reggelizett, helyet foglaltam Chris és a kicsi Usher között. Ijedten vettük észre Carla-val, hogy pontosan ugyanazokat a ruhákat vettük fel, szerencsére másmilyen színü felsővel, csak nevettünk rajta. Carla és Usher egy rakás gofrit csináltak reggelire szóval volt mit enni. Mikor befejeztük a reggelit, lepakoltunk az asztalról. Carla és én kimentünk a kocsihoz és indultunk a forgatás helyszínére, közben pedig beszélgettünk:
- Jól aludtál? – Kérdezte Carla.
- Igen. Amint hazaértünk, ledobtam a ruhámat, bedőltem az ágyba és azonnal elaludtam. És ti?
- Szintúgy mint te csak mi még benéztünk a kicsikhez, hogy alszanak-e. Tegnap Usher anyukája hozta őket haza úgy éjfél körül és ő is itt aludt a vendégszobában. Amúgy láttam eléggé összemelegedtél a fiúkkal. – mondta Carla nevetve ezt az utolsó mondatot.
- Nyugi, egyikükkel sincs semmi.
- De azért azt bevalhatod, hogy helyesek! – Mondta Carla, mire én nagyon elmosolyodtam – Óh, valamelyikük nagyon tetszik neked!
- Nem! Helyesek, oké, meg minden, de nem akarok felhajtást magam körül.
- Hát azt már lekésted! Tegnap mindenki arról beszélt, hogy ki az a fiatal lány, mire válaszoltam, hogy az unokahugom. De visszatérve a fiúkhoz: Azért mondhatjuk azt hogy megismerkedtél velük, nem?
-Igen mondhatjuk, de remélem hogy nem akarsz kerítőnő szerepet játszani. – mondtam majd mindketten hangosan elnevettük magunkat. Nemsokára megérkeztünk a helyszínre, a tengerpartra. Kiszálltunk az autóból, a srácok rögtön észrevettek minket és jöttek üdvözölni:
- Hello!Sziasztok! – mondogatták, majd megöleltek minket.
- Sziasztok! – mondtuk mi is.
- Hogy érzitek magatokat? – kérdezte Carla.
- Jól! – mondta Harry.
- Mesésen – mondta Zayn.
- Izgatottan – mondta Niall, közben rám mosolyogva.
- Kicsit fáradtan, de jól. – mondta Liam.
- Úgy mint egy répa. – Mondta Louis és fapofát vágott, ezen mindenki röhögött.
- És hogy áll a forgatás?- faggata őket Carla.
- Hát még a lányokkal felvesszük a jeleneteket. – mondta Liam.
- Oké, hát akkor menjünk oda és nézzük meg, hogy ezen kívül hogy állunk! – mondta Carla a kamerák felé mutatva. Carla még kikérdezte őket a tegnapról, a fiúk cserébe a nászéjszakáról kérdezősködtek....volt is nevetés.
Gyorsan elment a nap, főleg azért mert ilyen jófej emberekkel töltöttem. Este 7 óra körül hazaérkeztünk Carla-val. Ettem egy kis vacsorát, majd felmentem a szobámba, bekapcsoltam a laptopot és megnéztem ez emailjeimet. Dani a legjobb barátom írt nekem. Azt kérdezi milyen Kalifornia, milyen volt az esküvő és hogy kértem-e neki autogramot a Green Day-től. Megírtam neki mindent, még azt is, hogy igen kértem autogramot és hogy mikor megyek haza. Ezután lezuhanyoztam és elmentem aludni.



2012. december 24., hétfő

Sziasztok olvasóim!Lenne egy eszméletlenül nagy kérésem! Legyetek olyan drágák és olvasátok ezt a blogot:
 dadus.blogger.hu nekem nagyon tetszik és a szerzö csak akkor írja a következö részt, ha az utolsóra összegyülik 3 komment. Legyetek olyan édesek és legalább az utolsót olvassátok el, és ami a fő KOMMENTELJETEK!

Elöre is köszi, az ő nevében is

A Szerző

P.S.:Ja és egy kérdés, amire én már persze tudom a választ: Szerintetek kivel fog összejönni Anna?
Szavazni jobb oldalon lehet.



5. RÉSZ: Az esküvő/ A lakadalom

Sziasztok drága olvasóim!
Itt a következő rész.Ez az én karácsonyi ajándékom Nektek! :) Ezenkívül nem lehet kihagyni azt a mondtatot, hogy BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT LOUIS!!!!! :)
Jó olvasást és boldog Karácsonyt kíván:

A Szerző



*Visszaérve a lakosztályra*
Jesszus mekkora rendetlenség! Szerintem egy kicsit összerakodok. Elkezdtem rakodni és azon gondolkoztam, hogy ki az az 5 eszméletlenül helyes fiú? Miért bámultak folyton engem?        

Fél óra múlva, ahogy kinéztem az ablakon, megpillantottam a friss házaspárt, akik visszaértek a fotózásról. Ott hagytam mindent, megigazítottam magam, és rohantam a lifthez. Amire leértem épp előttem álltak és mentek be a terembe. Mindenki elkezdett tapsolni és hát megvolt az első tánc a Scorpions You and I c. dalára. Fura, hogy ilyen régi dalt választottak, viszont  nem is csodálom, hisz a dal szövege illik rájuk, majd megcsókolták egymást, ezután Usher-hez mindenki ment kezetadni és gratulálni a gyönyörű feleség miatt, Carla pedig oda jött hozzám:
- Hogy hogy mögöttünk jöttél be? - kérdezte meglepődve.
- Igazság szerint miután ti elmentetek én felmentem és összerakodtam egy kicsit a szobán, aztán megláttalak benneteket és lejöttem.
- Oké. – Közben odamentünk a bárpulthoz. – Akkor még nem is voltál az asztalodnál? - kérdezte.
-Nem, nem voltam. De miért kérded? – kérdeztem. Közben az emberek már elkezdtek táncolni.
- Azért, mert ezek szerint még senkivel sem ismerkedtél össze. Szóval eredj és ülj le a helyedre, oké? - kérdezte.
- Igen főnök. – mondtam unottan s ezzel elindultam az asztalom felé. Közelebb érve láttam, hogy a Justin-on és Selen-án kívül az az 5 srác ül ott, akik amióta elbántam Kate-tel bámulnak engem és most is bámultak, sőt az egyiknek göndör haja van és odasúgott valamit a szőke hajúnak, aki mellett fogok ülni. De nem akarok oda menni, be fogok égni, le merem fogadni, hogy ők is énekesek vagy valami, csak én vagyok ilyen szerencsétlen, ha meg mondom hogy Budapestről jöttem, azt se fogják tudni, hogy miről beszélek. Közben oda értem az asztalhoz illedelmesen köszöntem és bemutatkoztam az ott ülőknek:
- Sziasztok! Anna Hudson vagyok, Carla unokahúga. – mondtam.
- Szia Justin Bieber, de szerintem ismersz – elmosolyodott.
- Hello! Selena Gomez ! – nyujtotta kezét, én is vissza.A  fiúk semmint nem mondtak. Csak azt láttam, hogy a szőke nagyon örül és folyton Justint bámulja...Lehet hogy meleg?

Telt az idő, sokat beszéltem Selena-val és Justin-nal, táncoltam a vőlegénnyel, este 7 óra lehetett, mikor Justinék bejelentették, hogy sajnos menniük kell, ugyanis holnap Las Vegas-ban van koncertje és el kell érniük a repülőt, így ott maradtam ezzel az 5 néma leventével. Két perc síri csönd után, felálltam és elmentem. Megtaláltam Usher-t a bárpultnál.
- Minden okés?
- Igen. - válaszolta. - Szerined el kéne mondanom Carla-nak, hogy Kate itt járt?
- Nem tudom. Talán illene tudnia, de ne ma mond el neki, hanem majd később. Nem akarom, hogy ezen aggódjon ma. - válaszoltam.
- Köszi. Amúgy ha látod őt, akkor szólj neki, hogy jöjjön ide, ugyanis keresik őt.
- Oké, na megyek. - Ahogy mentem vissza az asztalhoz, észrevettem Carla-t, ahogy a szőke fiúval beszélget, szóval odamentem hozzájuk:
-Elnézést. Carla, keresnek téged nem tudom kik, szóval Usher-t keresd először. – mondtam, kicsit zavartan a zene miatt.
- Oké, köszi. Gondolom, ti ismeritek már egymást, szóval itt hagylak benneteket. – mondta és elment. Sajnos Carla rosszul gondolta, lehet, hogy egy asztalnál ülünk, de még be sem mutatkoztak nekem. A dalnak vége lett.
- Egyébként Niall vagyok. Niall Horan. – mondta a szőke fiú és a szemembe nézett. Gyönyörű kék szeme rögtön megigézett.
- Én... – folytattam volna, csak a szavamba vágott.
- Tudom, Anna Hudson.- mosolygott, majd nyújtotta kezét. Kezet adtam neki és csak mosolyogtunk. Eleresztette a kezem, épp elkezdődött egy új dal. – Lenne kedved táncolni?
- Igen, miért is ne. – válaszoltam. Ahogy a táncparkettre értünk, Niall a kezét a derekamra tette, a másikkal pedig nyúlt a tenyeremért, én pedig a bal kezemet a vállára tettem és táncoltunk. Pár másodpercig néztük egymást, majd megszólaltam:
- Hogyan kerültél ide? Az esküvőre?
- Hát a fiúkkal ismerjük Carlat, az ő stúdiójában vettük fel az albumunkat. Holnap pedig forgatunk. – mondta. Kezd minden világos lenni, ők azok a fiúk, akik miatt felhívták Carla-t pár napja.
- Gondolom nem amerikaiak vagytok. – mondtam.
- Jól gondolod, én ír vagyok, a többiek angliaiak. És te?
- Én magyar vagyok, viszont sokan azt mondják, hogy úgy beszélem az angolt, mint akinek az anyanyelve volna. Igazság szerint 3 éves korom óta tanulom az angol nyelvet.
- Na, hát az valami. – mondta Niall. A dalnak vége lett. – Van kedved leülni az asztalunkhoz?
- Igen. – mondtam, majd belékaroltam. Odaértünk az asztalhoz.
- Fiúk, be szeretném mutatni nektek Anna-t. – közben a bal kezével átkarolta a derekam. - Anna a fiúk: Zayn, Liam, Louis és a fürtöske pedig Harry.
- Hello! – mondták egyszerre  mosolyogva. Sokat beszélegettünk, kiderült, hogy ők a One Direction, a fiúk, akikért minden lány odavan....Csak én nem egyenlőre....talán nem is vagyok lány?  Beszélgettünk mindenről, párkapcsolatról, kiderült, hogy csak Liamnek van barátnője, aki táncos. Majd a fiúk szóltak, hogy mennek fellépni. Elénekelték a What Makes You Beautiful c. dalukat, és visszajöttek hozzám.
- Fantasztikusak voltatok. – dicsértem meg őket. – De tényleg!
- Köszönjük . – mondta Harry.
- Ehhez a dalhoz forgatunk holnap klippet, nincs kedved eljönni megnézni? – kérdezte Louis.
- Tényleg, ez jó ötlet – mondta Zayn.
- Hát, igazság szerint nincs más tervem  holnapra, szóval benne vagyok. De akkor megyek Carla-val, mert ő is megy.
Az est további része nagyon jó hangulatban telt, táncoltam Trey-jel, meg pár személlyel, volt mennyasszonytánc, éjfélkor pedig  Elvis Costello She c. dala csendült fel, bár nemtudom ki énekelte. Sötét volt és alig volt ember aki a helyén ült volna, én épp Zayn-nel táncoltam.A mulatság hajnali négyig tartott.


2012. december 22., szombat

4. RÉSZ: Félelmek és meglepetések

Sziasztok! Nagyon örülök, hogy olvassátok a blogot és köszönöm a kommenteket is:) Tessék a következő rész. Ezután szerintem hétfőn jönni az 5.rész. Jó olvasást!
A Szerző

Visszaértem az előtérbe, egyszercsak valaki rámköszönt:
- Anna, hello! – megfordultam.
- Ludacris! Szia! – rohantam és megöleltem őt.
- Mész Carlahoz?
- Igen, épp odatartok, velem jössz? – kérdeztem.
- Hát még szép, lassan úgyis kezdődik a ceremónia.– mondta mosolyogva -  De hol a másik koszorúslány?  - kérdezte.
- Lea? Ő ott maradt Carlaval.- mondtam.
- Gondolj bele... 10 éve ilyenkor találkoztam vele először, megkedveltük  egymást és testvérként nézünk egymásra. Ma pedig a 'hugom' férjhez megy az egyik barátomhoz. Elképesztő! – mondta Ludacris izgatottan, majd elmeséltem neki, hogy Kate itt járt, erre nagyon felkapta a vizet, de azt is elmondtam, hogy mit tettem, ennek azért már örült és büszke volt rám. Bár igazság szerint én nem tudom mit gondoljak magamról: Részben büszke vagyok magamra, hogy elbántam vele, más részt viszont talán nem kellett volna kicsavarnom a kezét, talán elég lett volna... hm elküldeni a fenébe. Azt hiszem a lényeg az, hogy ők büszkék rám.
- Megérkeztünk. Kapaszkodj meg. Carla általában is meseszép, de most egyszerűen....Csodás!
- Oké. – azzal benyitottam a szobába. Carla ott állt Lea-val és márcsak minket vártak.
- Hol voltatok? Megmondtam, hogy nélkületek nem hagyom el a szobát, erre fel 10 perc múlva már kint kell lennem! – szegény Carla nagyon be van parázva.
- Mi a baj? – kérdezte Ludacris.
- Félek! Mi van, ha Usher otthagy az oltárnál? – mondta, én elkezdtem ezen nevetni - Mér nevetsz? Ez nem vicces!- kérdezte Carla. Odamentem hozzá, megfogtam a vállát.
- Figyelj, ő is ugyanettől fél, szóval ne hagyjátok a félelmeiteket győzni. Menj ki és hidd el ott lesz és amikor felteszik azt a bizonyos kérdést tudom, hogy mindketten igennel fogtok válaszolni. – Carla majdnem sírt. – Hallod, nehogy elkezdj nekem itt sírni, mert nem tudom mit csinálok veled!
- De te meg akkor ne mondj ilyeneket!
- Te kezdted. – mondtam vállat vonva, majd mind a négyen nevettünk.
- Hölgyeim mehetünk?- kérdezte Luda.
- Aha. – mondtam, Carla és Lea bólintott. Szépen, sietve kiértünk a hotel kertbe. A menyasszony a Westlife Beautiful in white c. dalára vonult be, mögöttünk. Amikor a vőlegényhez ért, Luda átadta Carla kezét Ushernek és kezetfogott vele, majd kezet csókolt Carla-nak.Vége lett a dalnak, a pap elmondta a szövegét, megvolt a kérdés is, a tanuk és a pár aláírták a papírokat, minden rendben volt, de valami mégse ugyment mint szokott:
 - Megcsókolhatjátok egymást! – mondta a pap.
 - Elnézést! Még ne! – mondta Carla.
 - Mi a baj drágám? – kérdezte Usher és átkarolta őt a derekánál. Engem közben még  mindig bámult az az 5 srác, akik bent is.
-  Kedves vendégek, barátaim és Drágám! El szeretném mondani, hogy...- feszült csend – Babát várok!
- Úristen! – kiáltotta Usher, a násznép ujjongot, tapsolt,  Usher arca megkönnyebbült és adott egy hosszú csókot Carlanak, majd legugolt és megcsókolta Carla hasát. Ezután rohantak ki az autóhoz. Még egy pillanatra megálltak, Carla eldobta a csokrot, a mellettem lévő fiatal lány kezébe esett. Ezzel Carla és Usher beültek az autóba, elhajtottak és fényképezkedésre mentek a násznép pedig a lakodalom helyére ment. Nekem nem volt kedvem még leülni Justin Bieber-ékhez, ezért inkább visszamentem a lakosztályra.