2016. február 24., szerda

Sok idő után újra itt...válaszúton

Sziasztok! :)

Nem tudom, hogy hányan olvassátok a blogot, de örülök, hogy vagytok még mindig (remélem, majd mindjárt kiderül).
Egy kéréssel forddulok hozzátok.
Újra aktívan kezdeném írni a blogot, de meg kell tudjam, hogy szeretnétek-e még olvasni.
Mert ha, nem szeretnétek hogy még ennél is hosszabb legyen, akkor maximum 5 részen belül befejezem. Viszont van sztorim arra az esetre is ha még szeretnétek olvasni tovább és nem szeretnétek rögön happy endet.

Szóval a kérdés: Legyen Annának és Niallnak ezek után nyugodt élete vagy legyenék még hegyek-völgyek a kapcsolatukban?

Mivel ez elég művészi kérdés lett, felteszem egyszerüen: Anna és Niall történetének hosszú, vagy rövid verzióját szeretnétek? :D

Kommentekben válaszoljatok, nagyon várom a hozzászólásokat!!! Remélem lesz egypár.

2014. október 2., csütörtök

60.RÉSZ: Jelenet 2/2

S02 E07

-Miért haragudnék?
-Ezért...-ekkor Niall megfogta remegő kezem, kicsit elhajoltam, ő felhúzta a lábát , feltolta magát törökülésbe ült. - Dani nem bántott engem.

Hát ezen úgy meglepődtem, hogy csak tapogattam mellkasát és széttéptem véres inget és alatta tiszta ruha volt. Megkönnyebbülten bemásztam Niall ölébe, nyakát átkaroltam és örömömben pityeregtem még pár percig. Meg se hallottam a tapsvihart, csak Niall kezének simogatását éreztem.
-Anna... - hallottam hangját, de nem figyeltem oda, csak öleltem és bámultam magam elé, de könnyeimtől alig láttam. - Cicám, Anna...
-Igen?
-Van neked egy ajándékom, gyere  megmutatom.

Felkeltünk a fűből, Niall hirtelen felvett az ölébe és elindult velem befele a házba. Láttam, hogy Carla a nyomunkban volt. A Szöszim letett a nappaliban. Carla gyors megölelt, megpuszilt én még mindig sokkban voltam.
Édesem. - forditott maga felé Niall. - Menj Carlával, én kint leszek.

Szóval Carlával mentem az ő hálószobájukba, ahol a szokásos rend fogadott minket, bedőltem a jó hideg szobába nés egyik éjjeli szekrényről elvettem a legyezőt.
-Basszus 40 fok van kint, ti meg kivégzitek az idegeimet, egy ilyen jelenettel - panaszkodtam, Carla csak nevetett a gardóban és aztán megjelet  egy csinos kis fehér ruhával. - Woaaa!!!

Szemem, szám tátva maradt. Idehozta nekem a ruhát és nézegettem.
-A tied Anna. Ezt veszed fel. - jelentette ki határozottan, kb. ilyen lehet mikor üzletel.
-Nem, ez túl rövid és nagy...mi? Nem nagy, hanem hatalmas a kivágása. Bárhol kicsúszhat a mellem.
-Jó, ha találsz jobbat, akkor vedd fel azt, gyere! 

Berángatott a gardóba és mutogatta a ruhákat. Adott türkizkék hosszú, pántnélküli ruhát, aztán egy csomo fehér és krémszínű darabot.
-Áh, ez jó lesz. Csini és elegáns. Szerintem ebben kibirom ezt a hőséget.
-Adok hozzá illő cipőt. - Ekkor valahonnan elővett egy pár gyönyörü fekete tűsarkút.
Gyors átöltöztem és nézegettem magam a tükörben. Egyszerüen mesés.
-Tetszel magadnak? - kérdezte Carla, mire bólintottam. - Gyere, kifestelek és megcsinálom a hajad.

Ezzel elment úgy húsz perc, a hajam hullámos lett és kaptam egy nyári, de mégis gyönyörü sminket, ahol föleg a szemem volt hangsúlyozva.
-Csodálatosan nézel ki, mostmár mehetünk. - válaszolta nyugodtan.

Kimentünk a teraszra, minden tekintet ránk szegeződött és lassan leértünk, Niall rögtön megfogta a kezem.
-Elképesztően gyönyörű vagy szerelmem. - mondta, majd lágyan megcsókolt. - Szivem, fontos mondanivalóm van.
-Hallgatlak.

Valahogy még mindig minket nézett mindenki, s Niall kezében mikrofon volt.
-Itt mindenki előtt el szeretném mondani mennyire szeretlek, mennyire odavagyok érted. Te jelented nekem az életet. Annyiszor csináltam már bolondot magamból, mikor nem veled voltam, mikor azt hittem, hogy bárki el tud felejtetni téged. Körülbelül két éve annak, hogy megismerkedtünk. Első látásra belédszerettem. Mikor táncoltunk az esküvőn, aztán etettél spagettivel, otthon Londonban kiborultam, mikor nem mehettem el hozzád, akkor jöttem rá, hogy fülig szerelmes lettem beléd. Boldog voltam, mikor újra láthattalak Bécsben, aztán nyáron nehezen, de összejöttünk. Imádtam veled járkálni mindenfelé. Bolhapiac, kalandpark, deszkapálya...mindenhol jó volt veled. Úgy hiszem, hogy ezek után jogosan kérdezem... - elmosolyodtam, vajon az lesz amit  gondolok...biztos, hisz térdre ereszkedett.

- Hozzám jössz feleségül?

Még hatalmasabb mosoly terült el az arcomon. Végigondoltam mindent amit mondott, az esküvöt, a spagettit, búcsúzást, az időt mikor távol voltunk egymástól, a szívem dobbanását mikor újra megláttam őt Usher koncertje után a backstage-ben, a szivem fájdalmát, mikor nem hagyott megszólalni. A könnyeimet, amiket érte hullattam, a vitáinkat, a kis dolgokat, amik segítettek, hogy megbocsássak neki. Mikor nyárkezdő bulin nekem énekelt és megcsókolt, az aznap esti kis randinkra s a többi randira, mikor például mozi után az esőben csókoloztunk, a közös "ágybareggelinkre", a szerenádjára, s a születésnapi bulijára, ahol szenvedélyesn csokolt, mintmég soha, s később a szilveszteri csókra s arra, ahogy újra összejöttünk. Ő a mindenem. Szeretem őt.

Gondolataimból ő  keltett ki, aggódva nézett.
-Édesem? Mit válaszolsz? - nézett rám nagy kék szemével. Az én szememből már a könnyek folytak.
-Igen, igen! Leszek a feleséged!!  - Ekkor elővette a dobozkából a gyürüt, ami szintén nagyon gyönyörü volt és az ujjamra húzta, majd felállt, átkarolta derekam, megemelt és megcsókolt.


Kimondhatatlanul boldog voltam, mindenki tapsolt újra. Mikor letett, Usher rögtön két pohár pezsgőt nyomott a kezünkbe és mindenki koccintott az egészségunkre.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

2014. október 1., szerda

59.RÉSZ: Jelenet 2/1

S02 E06
Rövid rész, de sokatmondó

Kipakoltunk a kocsiból, felvittük a dolgainkat  az ajtóhoz, ami zárva volt. Dani azt mondta elmegy hátra és  beszól, hogy megjöttünk, de már 10 perce vártam és csak nem jött vissza. Egyszercsak a barátnőm, Vivi rohant ki a házból mérgesen, Dani követte őt.
-De ezzel nem mész semmire Vivi! Szeretlek, ne menj el! - kiáltotta Dani.
Elcsodálkoztam, egyik se állt meg köszönni, úgy döntöttem, hogy utánuk megyek. Úgy rohantak, mintha észere se vettek volna engem.
-Halihóó!  - köszöntem hangosan, de ezt se vették észre és egyre csak mentek hátra a kertbe.
-Dani  fogd fel, hogz nem tehetél volna ilyet Anna szerelmével! - mondta Vivi sírva, ahogy a kertbe értünk.
Rendkívül sok ember volt ott, mintha valami ünnepre készültek volna és az udvar közepén feküdt valaki.
-De hisz fojton bántotta őt! - magyarázta Dani,
-Megölted őt! - kiáltotta hangosan Vivi.
Mi? Dani megölte volna Niallt és senki nem is segit? Egyszerre csak az udvar közepén fekvő mozdulatlan testre tudtam figyelni. Odarohantam a testhez. Niall volt az, fehér ingben, melynek közepén hatalmas vérfolt volt. Hirtelen nem tudtam, most menjek és keverjek le egy pofont Daninak vagy Niall teste mellett sírjak, de az utobbit választottam, mert  nincs erőm semmire, csak a sírásra. Sokkos állapotban, sírva letérdeltem a teste mellé és körbenéztem. Mindenki csak több méterre állt, senki nem csinált semmit, csak nézett meredten. Remegő hangon megszólaltam:
-Niall...  - még éreztem szívdobogását, ahogy megfogtam kezét - Szerelmem... nem hagyhatsz itt! Nem most! Veled akartam élni! - simogattam arcát lágyan s lassan megmoccant arcizma.
-Édesem... Anna...szeretlek. - mondta lassan és halkan, szinte csak kilehelte a szavakat.
-Sssh! - csititottam - Ne beszélj!
-D-Dani...
-Tudom, ő volt...olyan hülye...
-Szeretsz? - kérdezte a kezemet fogva és mélyen a szemembe nézve.
-Mindennél jobban. - mondtam még mindig a könnyeimmel küzködve. - Életem, ha tehetném, akkor inkább én feküdnék a helyeden. Nem hiszem, hogy tudok majd nélküled élni. Inkább meghalok veled.
-Anna ne sírj! - próbált nyugtatni. - Ne csinálj ebből Rómeó és Júlia jelenetet! Sajnálom, hogy így sikerült...pedig annyira vártam már, hogy veled legyek. Kérlek csókolj meg!
Teljesítettem kérését, lassan, lágyan megcsókoltam, de csókjában olyan erőt éreztem, amit eddig soha.
-Niall minden pillanat amit veled töltöttem felbecsülhetetlen és felejthetetlen. Sajnálom, hogy annyit hadakoztunk, ne haragudj!
- Nem haragszom, de te se haraudj kérlek!
-Miért haragudnék?

2014. szeptember 1., hétfő

58.RÉSZ: Viszlát Budapest, üdv Kalifornia!

S02 E05

Itt a május, itt az érettségi! Danival csak a fejünket fogjuk. Egyikünk sem megy egyetemre, hanem kimegyünk Amerikába illetve én Angliába Niallhoz, akivel nagyon boldog vagyok. Holnap még lemegy a töri érettségi és aztán pihenhetünk. Sokat gondolkozunk azon, hogy eladjuk-e a lakást, de mindig arra jutunk, hogy nem.
Limonádét szürcsölgetve, kint a teraszon ismételünk holnapra. Eddig mindent tökéletesen tudtunk és reméljük, ez is könnyen fog menni. Lehet nekem igen, de Daninak minden fél percben rezeg a telefonja,  felveszi, vigyorog meg pirul, közben pötyög, majd visszateszi a telefont az asztalra.
-Danikám, kivel irogatsz? - kérdeztem vicces hangnemben.
-Vivivel. - válaszolt mosolyogva.
-Hááát, elég érdekes pofákat vágsz hozzá. - nevettem.
-Mire célzol? - kérdezte furcsán.
-Arra, hogy vigyorogsz mint a vadalma. Na ki vele!
- Vivi és Jack szakítottak és tudod, hogy ő tetszik nekem és úgy érzem szerencsém lesz és összejövök vele.
-Dani szerelmes, Dani szerelmeeees! - játszottam nevetve mint egy óvodás, ő meg megütötte a combon a könyvével. - Akkor iiiis! Bebebeeee! - itt már ő is nevetett. - Amúgy üdvözlöm és mond meg, hogy majd holnap írkálhattok, de most tanulnod kell!
Ezután már csak késő este zizegett a mobilja, mikor aludni mentünk.
Másnap felkeltünk rendes időben, készítettem reggelit és teát kettőnknek. Dani már öltönyben és sulis nyakkendőben jött reggelizni, majd én mentem elkészülődni. Ez a hét most erről szól. Csinosan, elegánsan felöltözni, tudni mindent, ami kell. Ha ez sikerül, akkor pakolunk és valószínűleg jövő héten már el is költözünk.
-Am Niall írt neked. - mondta egy korty tea után Dani.
-Oh, hát nem is ültem gépnél tegnap szóval nem tudok semmiről. Majd ma úgyis vége ennek az egésznek és pihenhetünk, akkor majd megnézem.
-És üzeni, hogy szeret. - ezen elmosolyodtam. Utoljára az esküvőkor láttuk egymást, azóta szinte mindennap beszéltünk, kivéve mostanában a sok tanulás miatt.
-Én is szeretem őt, mindennél jobban!
Az érettségin nagyon izgultunk, úgy mint tegnap meg tegnap előtt, de ez is tökéletesen sikerült. Hazamentünk, visszaírtam az én Drága Szerelmemnek, mondtam neki, hogy összepakolunk Danival és aztán megyünk Amerikába. Kérdezte, hogy először ne pakoljunk át az ő házába, de mondtam, hogy a dobozokat olyan szolgálattal adjuk fel, amik augusztus végén küldik el a dobozokat Angliába és igy nem kell aggódnunk miattuk.
Danival aznap este elmentünk bulizni az osztálytársaink partyjára. Úgy gondoltuk, megérdemeltük.
Másnap fejfájósan ébredtünk, ő másnapos volt, nekem csak simán fájt a fejem. Készítettem teát és omlettet. Reggelinél átbeszéltük a mai dolgainkat, így megegyeztünk, hogy elkezdünk pakolni és a lakást pedig majd kiadjuk bérbe.
Egy egész hét eltelt a pakolással, ugyanis kell vinnünk ruhákat magunkkal Amerikába a Carlanál való nyaralásra és a többi pedig szintén dobozba kerül. Aztán hívtuk a költöztetőket, akik kivitték a postára a dolgainkat, ott kitöltöttünk egy lapot, hogy mennyi doboz, mikor kell küldeni és hova és hogy van benne törékeny tárgy is.
Ezután hazamentünk az utazó táskáinkért, hívtunk taxit és kivitt minket a reptérre, ahonnan egyenesen Kaliforniába utaztunk.Ahogy a taxi a városba vitt minket, búcsúztunk a várostól. Eszembe jutott az a sok dolog ami itt történt velem. Hogy kiskoromban Danival mindig játszottunk, ahogy a szüleim el szokták mesélni, hogy megismerkedtünk fél éves korunkban és hogy mennyire szerettük egymást már akkor is, mint két testvér. Mindennap együtt ültünk az iskolapadban, együtt mentünk haza. Eszembe jutottak a szüleim, akik nagyon szerettek és hogy korán elvesztettem őket. A nagyszüleim neveltek, de őket is elvesztettem 16 évesen és akkor költöztünk össze Danival a kis kuckó lakásunkba. Együtt váltottuk valóra az álmainkat. Most pedig búcsúzunk az otthonunktól, hogy a másik otthonunkba mehessünk élni!


*Niall szemszög*

Már egy hete itt vagyunk Amerikában és nagyon készülünk, hogy meglepjük Annát. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezután velem fog élni. Megpróbálok mindent jól csinálni, nagyon szeretem őt és most, hogy újra találkozunk, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Egész estét majd kettesben fogom tölteni vele, remélem. Elvileg már Londonban vannak és most fognak átszállni az idejövő gépre, ott dél van itt pedig hajnali kettő, de egyszerüen nem tudok aludni az izgalomtól! Ide körülbelül 11-re érkeznek meg.
Másnap, korán felébredtem és izgultam, alig ment le valami a torkomon a reggelinél, de Carla addig nem engedett elmenni minket, amíg nem ettünk egy keveset.
- Nem mész addig sehova, amíg nem eszel. Ha Anna megjön, ott fogsz állni vele szemben és el fogsz ájulni én nagyon mérges leszek! Tessék enni!
Szóval ez miatt enni kellet, de nem is baj, mert legalább nem korog a hasam. Azután felmentem Anna szobájába és megnéztem, hogy senki nem nyúlt-e a dolgokhoz, amiket én ott hagytam. Képek voltak elhelyezve, meg kis üzenetek, meg esetleg pár a netes írásainkból is. Emlékek.

Ezután a saját szobámba mentem, ahol most épp egyedül lakom, de aztán úgyis Annával fogok aludni főleg. Két óra elment azzal, hogy még átgondoltam mit fogok neki mondani, de néha kiestem a szövegből, mert mindig csengettek, ugyanis egy partit is szervezünk neki, mivel nem volt szülinapi bulija. Mikor már láttam, hogy 11 óra van, akkor felöltöztem elegánsan, sötét kékes öltöny és fehér ing. Lesiettem a teraszra, már mindenki az udvaron volt és akkor hallottuk, hogy dudálnak a ház előtt.


2014. június 25., szerda

57.RÉSZ:Újra együtt

S02 E04

Tegnap este együtt mentünk haza hozzájuk. Együtt aludtunk, mint régen és együtt ébredtünk mint régen. Hiányzott már  ez az egész. A közelsége, az, ahogy hozzám ér, a mellkasa, melyre ledönthetem fejem, karja, amik védelmezően ölelnek éjjel. Reggel mosolyogva ébresztett fel, sok apró puszival, melyeket a vállamra és a nyakamra adott, majd régi szokásához hívően kicsit megcsikizett. Miután kikászálodtunk az ágyból, felvettem a papucsom és lementünk reggelizni. Denise és Greg már készülödtek a nászútra, Bobby svédasztalos reggelit készitett, ahova minket is hívott, hogy együnk, szóval leültünk az asztalhoz, egymás mellé, összebujva, ez pedig mindenkinek feltünt, főleg az, hogy az ujjaink szorosan összekulcsolva pihentek az asztalon. Kettenk vajaztunk egy kenyeret, én fogtam a kést, ő a kenyeret. Tettünk rá szalámit, sajtot és paradicsomot. Öntöttem mindkettőnknek naracslevet, majd hozzáláttunk a reggelihez. Csendesek voltunk, csak mosolyogtunk egymásra csillogó szemekkel. Még van egy napom itt Írországban, ki kell élvezni.
Reggeli után felöltöztünk, farmernadrág, mackópulcsi, converse cipő. Kevés sminket raktam fel, majd elindultunk. Niall barátaihoz megyünk át filmezni. Beültünk az autóba és elmentünk egyikükhöz.  Amint kiszálltunk, Niall szorosan megfogta a kezem és úgy mentünk be a barátja házába. Már többen is voltak ott. Mikor meglátták a kezünket, akkor csak meredten néztek minket. Ijesztő volt, mint akik most láttak elöször magyar lányt...Pedig nyáron, augusztus elején már találkoztam velük.
-Ti fogjátok egymás kezét? - kérdezte egyikük.
-Persze!Miért ne fognám a barátnőm kezét?! - válaszolt rá Niall nevetve, majd rámnézett és megpuszilt.
-Szóval ti...?
-Igen. -bólintottunk, erre a többiek felugrottak és mind megöleltek minket, miközben elhangzottak olyanok  mint például "Végre!" vagy például "Anna, Niall nagyon fura volt nélküled", "Szerencse, hogy rájöttetek kis idióták, hogy egymást szeretitek!".

A délelőttöt filmnézéssel töltöttük, egymás kezét fogtuk a kanapén ülve, néha kicsit megbuzeráltuk egymást, olyankor a többiek nevettek rajtunk.
Délben hazamentünk enni és hogy elbúcsúzzunk a fiatal házaspártól, akik indultak is a dublin-i reptérre. Ebéd után felmentem pakolni a dolgaimat, amiben Niall is segített, hogy utána pihenhessünk kettesben, persze ez a pihenés úgy nyílvánult meg nálunk, hogy kidőltünk az ágyba és fekve nézegettük a twitterünket, ugyanis a tegnapi ceremóniáról és a lagziról már vannak is képek. Nézegettük a kommenteket meg mindent és láttuk, hogy sokan örülnek nekünk, még akkor is ha számukra még csak feltételezés, hogy ketten újra együtt vagyunk.
-Mit szólnál ha posztolnánk Instagramra? - kérdezte.
-Inkább ne. Tartsuk még titokban.
-Biztos? - kérdezte, s közben mélyen a szemembe nézett.
-Igen. Szerintem meg kéne probálnunk, hogy a távolság nem fogja-e tönkretenni a kapcsolatunkat.... Ne értsd félre, tudom, hogy nem lesz a kapcsolatunk kárára a távolság, csak akkor akarom elmondani a világnak, mikor olyan erős, hogy semmi nem szakíthatja szét!
Ezen a kis mondandómon elmosolyodott és arcomat keze közé vette.
-Igazad van szerelmem. - megcsókolta homlokomat. - Ne siessük el az egészet.
Ezután még folytattuk a képek nézegetését, mikor egyszercsak eszébe jutott valami.
-Hú! -mondta ijedten - Jó, hogy eszembe jutott!
-Baj van? - kérdeztem aggódva.
-Csak elfelejtettem valamit, de mostmár megvan. - benyúlt a fiókjába egy dobozért majd visszafordult felém. - Boldog szülinapot!
-Oooh! -nevettem - Ajándék?
-Aha. - vigyorgott - Bontsd ki!
Kinyitottam a pici dobozt, melyben egy pár kicsi ezüst csillag alakú fülbevaló volt.
- Te vagy az én csillagom Anna! -mosolygott. - Remélem tetszik.
-Igen, nagyon szép! - rögtön be is tettem a fülembe, ő pedig eltűrte a hajam a fülem mögé. - Köszönöm szépen Niall.  - arcára puszit nyomtam, közel az ajkához, de ő meg rögtön meg is csókolt, amit nagyon élveztem. Úgy csókolt, mint annak idején az ágyamon, hevesen, szenvedélyesen, mintha más nem is létezne rajtunk kívül. Nyelve megtalálta az ajkamat, amit először finoman megnyalt, majd átcsusszant az én nyelvemhez. Rég éreztem ilyet.

Csókunkat csak az ajtón hallatszóddó kopogás szakította meg. Mikor láttuk, hogy Bobby az megnyugodtunk. Közölte velünk, hogy már ideje indulni a reptérre. Gyors lehurcolkodtunk, majd bepakoltunk az autóba. Úgy volt, hogy Boby visz engem a reptérre, de Niall teljes mértékkel meg volt győződve, hogy erre ő a megfelelő ember, így viccek sorozata után, már Niall-lal a volán mögött elindultunk a reptérre Dublinba.

2014. május 3., szombat

56.RÉSZ: Kibékülés

S02E03

   Már csinosan el voltam készülve a mai esküvőre a szalonban, Denise-nek segítettem még a ruhájával és egyebekkel, majd  egyszer hirtelen csak felém fordult.
-Van számodra valamim.
-Tényleg? Micsoda? - kérdeztem meglepetten, mire ő a kezembenyujtott egy kis csomagot.
-Bontsd ki!
Kifüztem a zöld kis masnit, majd szétcsomagoltam a papirt. Egy zöld pulcsi volt benne és egy karkötő, amin kis karácsonyfák, szánkok és gömbök lógtak. Mikor megnéztem jobban a pulcsit akkor láttam, hogy az elejére az van írva, hogy Horan family.
- Köszönöm szépen. Bár tudom, sose leszek tényleg családtag, ez nagyon jól esik! Főleg az is, hogy gondoltál rám.

Megöleltük egymást, majd hallottuk, ahogy kint dudálnak, hogy menjünk.  Segítettünk a koszoruslánnyal beülni Denise-nek majd értünk is jött autó és nemsokára a templomnál voltunk. Én mentem elfoglalni a helyem a templomban, mikor megláttam Őt. Ott állt a vőlegény mellett. Elegáns volt és jóképű. Beszélgettek kettesben Greggel, néha mosolygott felém. Miután leültem se tudtam levenni róla a szemem, ahogy ő se rólam. Elkezdődött a ceremónia, az orgonista az esküvői indulót játszotta. A templomban összegyűlt tömeg  felállt és mind várták a szépséges menyasszonyt, aki lassú, kecses léptekkel elért az oltárhoz és megfogta a vőlegény kezét. Az eskü után, ahogy kifele ment a tömeg, s én csak úgy elveszve benne, valaki megfogta a vállam.
-Szia Anna! - megfordultam és Niall nézett rám vissza a cuki rózsaszín mintás nyakkendőjével, elmosloyodtam.
-Szia Niall. Miújság?
-Minden a szuper. A mai nap gyönyörű. Ma van a bátyám esküvője. - Oh... elfeledkezett a a születésnapomról. - Reggel nagyon hamar elmentetek, meg akartam kérdezni, hogy nem tartanál-e velem az étterembe most a ceremónia után?...Márcsak azért mert kint egy rakat rajongó van, velem itt van Paul és így téged is megvédne.
-De, szivesen veled megyek.A rajongóktól nem félek, tudod.
-Tudom. - felémtartotta kezét, én pedig belékaroltam.

   Lassan kisétáltunk a templomból, Paul pedig kint várt minket és utat tört nekünk a tömegben az autóig. Én ültem hátra, Niall vezetett, Paul ült mellette. Elindultunk az étterembe, ahol az esküvő további része lesz... Greg szavaival élve: a Buli.

   Az esküvő szuper volt. Mindenki nagyon jól érezte magát. Én egész végig nem tudtam levenni a szemem Niallról. Nagyon sokat néztem őt, aztán egyszer mikor csak észrevette, hogy bámulom őt, oda jött hozzám.
-Szabad egy táncra? - kérdezte pontosan azzal az arckifejezéssel, mint annak idején, Carla és Usher esküvőjén. Megfogtam kezét és a táncparkettre mentünk. Kezét összefonta derekam körül, én pedig a nyaka körül.Táncoltunk lassan, kettesben a többi pár között. Éreztem, hogy közel hajol fülemhez, s csak annyit mondott: "Boldog születésnapot Anna".
-Oh - mosolyogtam. - Azt hittem, már el is felejtetted.
-Majd éppen én, ugye? - mosolygott. Vége lett a dalnak és hallottuk, hogy valaki amatőr módon megkocogtatja a mikrofont. Mindenki a teremben odafigyelt.
-Jóestét. - kezdett bele Greg a kis szövegébe - Nagyon örülök, hogy mindenki jól érzi magát az esküvőn és csupa mosolygós arcot látok. A mi egybekelésünkön kívül van még egz ünnepünk ma, ugyanis az idén, ezen a napon ünnepli 18. születésnapját  a családunk egy barátja, Anna Hudson. Boldog születésnapot Anna!

Ekkor leoltották a lámpákat és betoltak egy nagy tortát, miközben tapsoltak. Megfogtam  Niall kezét, nagyon boldog voltam. Mindenki azt mondja, hogy a tizennyolcadik születésnap a legkülönlegesebb.
-Ebben a te kezed is benne van, ugye? - kérdeztem, mire csak bólintott. 
-Tudod ez egy ilyen Horan család-dolog.

*később*

   Hajnali három. Mindenki hazament. Csak Niall szülei, a fiatal házasok, Niall és én. Mi csak kettesben ültünk a színpad szélén. Niall kezében gitár volt és játszott egy dalt, ami aztán ismerőssé vált. A saját dalukat játsztott a Change My Mind címűt. Az a kedvenc dalom az albumról. Együtt énekeltük el. Kettönk hangja finoman egybesimult.
-Ez jó volt.Jó csapat vagyunk! Máskor is kéne együtt énekelnünk. - Mondta mosolyogva, pár hangot pengetve a gitáron.
-Vagy sokkal több dolgot csinálnunk együtt. - Niall furán rámnézett. - Mármint, tudod, ha már jó csapatot alkotunk ketten.
-Meg szép párt is.
-Igen. - elmosolyodtam.
-Anna én tudom, hogy hülyeségek sorait követtem el, de nem kezdhetnénk újra? - nézett rám reménykedve, csillogó szemmekel. Nem haboztam, két kezembe vettem arcát és megcsokoltam. Éreztem, hogy kezét derekamra teszi.

Nagyon finoman csókol még mindig és tudom, hogy újrakezdem vele az egészet, mert  szeretem Őt. Mikor vele vagyok minden sokkal jobb, az lehetek mellette aki igazából vagyok és nem kell megjátszanom magam. Levegőhiányban elszakadtunk, láttam, hogy mosolyog.
-Reméltem, hogy ma este kibékülünk és újra azt mondhatom, hogy te vagy a szerelmem.
-Én is reméltem, főleg, hogy nagyon hiányoztál egészen ősz óta. Amikor pedig karácsonykor Londonba mentem, akkor akartam elmondani, hogy kész voltam újrakezdeni.
-Sajnálom. Mostmár tudom, hogy akkor hülyeséget csináltam.
-A lényeg, hogy mostmár rendben vagyunk. Szeretlek Niall.
-Én szerelmes vagyok beléd Anna!
-Akkor ezt megbeszéltük Manó.
Megcsókolt és éreztem, innentől fogva minden rendben lesz velünk.


2014. április 18., péntek

55.RÉSZ: Horan family

S02E02

Március van. Három hónap telt el azóta, hogy Niall megcsókolt ott éjfélkor. Azóta nem is beszéltem a srácokkal, csak Joshsal.Pár hete pedig levelet kaptam, ami nagyon meglepett: Greg Horan volt a feladó. Mikor kinyitottam a borítékot megláttam, hogy Denise-szel való esküvőjükre vagyok meghívva. Eleinte hezitáltam, mert tudtam nagyon jól, hogy Ő is ott lesz. De Dani se lesz itthon akkor és Deniset és Greget is kedvelem, így hát úgy döntöttem elmegyek Mullingarba. Az esküvő előtti napokban már összapakoltam, 26-án pedig délelőtt ment a gépem először Londanba, utána Londonból Dublinba. Oda Greg jött el értem. Egy órás út után Mullingarban voltunk. Annyira elfáradtam mire megérkeztünk, hogy a késői ebéd után, miután Denise felkísért a vendégszobába, lefeküdtem és elaludtam.
Nagy nevetésekre keltem fel később. Kint már sötét volt, elég sokat aludhattam. Mindenféle hangot hallottam. Felkeltem, megigazítottam a hajam az ujjaimmal, majd megindultam, le a lépcsőn.Lefele már hallottam Niall hangját. Egyre nagyobb léptekkel mentem le, épp csak nem estem le a lépcsőn, majd ösztönből Niall nyakába ugorttam.
-Niall! - mosolyogtam.Éreztem, ahogy visszaölel ő is és hümmög a nyakamba. Boldog voltam, ezer éve nem öleltem őt meg. Most pedig rajta csimpaszkodok kismajom módjára. Letett engem a földre és mosolygott.
-Anna. Már úgy hiányoztál.
-Na majd később beszéltek, most együnk, mert elhűlik a vacsora! - mondta Denise és betessékelt mindenkit az ebédlőbe.
A vacsora kellemes hangulatban telt és az étel is finom volt. Vacsora után mindent elpakoltunk. Boby elment aludni, Greg és Denise szintén. Felmentem a szobámba és átöltöztem pizsamába, majd vissza le a nappaliba. Hallottam, hogy a legfiatalabb Horan épp a konyhában csörög, így odamentem.
-Niall?
-Igen?  - megfordult, két pohárbor volt a kezében. - Van kedved beszégetni?
-Ooh, igen.  - bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.  -  Miújság, mesélj!
-Szakítottunk Kate-tel. -Ááh, igeeeen!  - Már nem volt jó a kapcsolatunk, folyton követelőzött és agresszív volt...még az ágyban is.
Mikor ezt kimondta, elfordítottam fejem. Hamar eltűnt a mosolyom.
-B-bocsánat Anna.Ezt nem kellett volna.
-Semmi baj. Napokig elnéztem, ahogy szereted, öleled, csókolod, még egy este azt is hogy ti... azt csináljátok. Szóval semmi baj. - Hamisan mosolyogva felnéztem rá.
-Neked, neked volt valakid?
-Már hogy lett volna. Mindvégig, mindvégig téged szerettelek. -  fakadtam ki.
-És most? - kérdezte halkan, szinte suttogva. Mély levegőt vettem.
-Elég fájdalmat okoztál már ahhoz, hogy ne szeresselek, de valami mindig megakadályoz abban, hogy elfelejtselek. Valami. Nem tudom, hogy az agyam vagy a szívem.
-Kettőnk emléke. Valószínűleg az a sok jó dolog, amit együtt csináltunk. -  megfogta kezem és dörzsölte. Zavart voltam, ha bármit is akartam volna mondani, csak értelmetlen szavakat mondtam volna. Inkább megittam a bort, elköszöntem és aludni mentem.